Egyenlők vagyunk Krisztusban

Bölcs 1,13-15; 2,23-25 - Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.

Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.

2Kor 8,7.9.13-15 - Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött” [Kiv 16,18].

Mk 5,21-43 - Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: „A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai azt felelték neki: „Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?” Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: „Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.” Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: „A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?” Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!” Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: „Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” - ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” - A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.

Egyenlők vagyunk Krisztusban, Isten előtt! Mégis, ha bármi okból ez az egyenlőségünk megbillen, tudnunk kell, hogy nem Isten szándéka. Mert Istenünk, az élők Istene (l.: Mt 22,32; Lk 20,38). Jézus életet kínál a számunkra. Ha bármelyikünk élete veszélyben van, ideje korán, akkor nekünk, akik életünk teljében vagyunk, kell életéért tennünk. Isten szándéka szerint. Míg él, és élhet bennünk a remény, hogy evilági élete fontos Istenek, akkor imáinkkal, böjtöléssel, vezekléssel kell tennünk életéért. Ha már e világra szánt élete mulandó, akkor pedig azt kipótolni talán a dolgunk, hogy szerettei minél kevesebb hiányt szenvedjenek elmúlásától. Ki milyen közel áll hozzájuk, Isten nevében és Istenek szentelve a szolgálatot. Mert minden hiányt Ő képes szeretetével kitölteni. Márpedig, mi hiány, az a szeretet hiánya, bármelyikünk számára.

De nézzünk rá az evangéliumra. Jairus 12 éves lányának és a 12 éve vérfolyással bajlódó asszony gyógyításáról hallunk. Jairus egy zsinagógai elöljáró volt. Az asszonyról még azt sem tudjuk meg, hogy zsidó volt-e. A 12-es szám, hogy mindkettő esetben elhangzik, ez érdekes, és figyelemfelkeltő! „A tizenkettes szám egy teljes, Isten által létrehozott elrendezésre utal.” - olvasom a bibliai számokról szóló tanulmányban. A két csoda elbeszélése valószínűleg nem véletlenül fonódik egybe Márk könyvében. Mégis, én most egyetlen momentumra térnék ki. Jézus első szóra elindul Jairussal, hogy kérésének engedelmeskedjen. Mikor eléjük jönnek, hogy Jairusnak tudtára adják, hogy a leánya meghalt, nincs már esély sem arra, hogy segíthessen Jézus, akkor Jézus szavai, szerintem annyira voltak fontosak Jézusnak magának is, mint Jairusnak, illetve a hozzátartozóinak is. Jézus, az ember, kísértést szenvedett életében, hozzánk hasonlóan, de nem követett el bűnt, vagy, nem esett bűnbe, tudjuk Pál apostol tanításából (Zsid 4,15). Amikor Jézus kimondja, hogy „Ne félj, csak higgy!”, akkor ez az elhangzó bíztatás saját emberségére is visszaszállt. Higgyen, tudjon bízni az Atyában, aki már számára kijelentette – feltételezem -, hogy amit csak kér az Ő nevében, azt megadja Neki! Mér gondoljam másképpen? Jézus szavai, melyekkel bennünket tanít, abból a meggyőződéséből forrásozik, amit megélt abban a közösségben, melyről azt mondja: az Atya bennem és én Őbenne vagyok. Ez a közösség teszi hitelessé Jézus szavait, mely hitelesség átível korokon, és tereken, míg világ a világ. Hogy az ember – most például nyugat Európában, vagy Amerikában – időnként és bizonyos kultúrákban elértékteleníti Isten Igéjét? Ez az ember töredékességét igazolja csupán, és nem Isten bölcsességének mond ellent. A számomra ez azt jelenti, hogy hitemet Istenben ne az emberek véleményéhez kössem, hanem Isten emberré lett megnyilvánulásához, akihez hasonlónak teremtett, szánt engem az Atya, amikor elgondolt, amikor bennem is emberi alakot akart ölteni.

Jézus, mikor megérzi, hogy az Atya szeretete rajta áradt a vérfolyásos asszonyba, gyógyulására, nem számon akarja kérni a merészségéért, hanem bizonyosságot akar adni a számomra, hogy Istenbe vetett hitem kell csupán ahhoz, hogy az élet életté lehessen. Hogy tetteim ne halált szüljenek, hanem életet fakasszanak!

Én így értem ma Pál szavait, a Bölcsesség könyvének üzenetét, és Jézus tetteit.

Az élet, figyelmes jelenlét legyen számomra, ahogy Jézus figyelmes jelenlétéből áradt az élet, úgy Krisztusban jelenvalóságom is az Atya jelenvalóságát jelentheti. Ahol az élet életért kiált, ott igennel kell válaszolnom: itt vagyok Uram, használj engem! Hogy az élet, a Te Életed éltető valósága legyen, lehessen a világnak, ott, ahol annak szüksége van.

Azt mondja Mustó Péter, hogy az életnek jó, hogy vagyok, különben nem tartana életben. Az Élet maga az Isten: „Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” [Jn 1,3-4]

Az Életért könyörgök, esedezem és kérem Tőled Istenem a magam, és minden szerettem számára! Ámen