Igazvoltunk és realitás érzékünk

2Kor 9,6-11 - Azt mondom: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, ahogyan eltökélte szívében, ne kedvetlenséggel vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti [Péld 22,8G]. Isten pedig elég hatalmas, hogy minden kegyelmét bőven árassza rátok, hogy mindig, mindennel teljesen el legyetek látva, és bőven teljék minden jótéteményre, amint írva van: „Bőven adott a szegényeknek; igazsága fennmarad örökkön-örökké” [Zsolt 112,9]. Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret nyújt eledelül [Iz 55,10], megsokasítja majd a ti vetéseteket is, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét [Óz 10,12G]. Így mindenben gazdagok lesztek minden jószívűségre, amely általunk hálaadást eredményez Isten iránt.

Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.

Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.

Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Igazvoltunk és realitás érzékünk. Ha nem tévedek, e kettő nincs egymás nélkül. A tettetés nélküli, világias érdek nélküli jócselekedet az igazvoltunk. Amit ha szeretnék, hogy az emberek visszaigazoljanak felém, mert bizonyosságát keresem bennük, akkor az nem az én igazvoltomat fogja igazolni! Az emberek mindig valamit tükröznek. A tükrözés pedig a tükör állapotán múlik. Torzít, vagy szennyezett, esetleg csorba, vagy törött a tükör. Az is lehet, hogy a tükröt pókháló fedi, vagy foncsor hibás már. A tükörért nem vagyok felelős, de megtévesztő többnyire. „Atyád, aki a rejtekben van”, „Atyád, aki lát a rejtekben”, Atyád, aki nem is próbál tükrözni, csak befogadni, magához vonzani és magában egyesíteni akar, az tanít az Igazság realitására. Érzékennyé próbál tenni arra, hogy mit miért, és kinek a jelenlétében legyek hajlandó tenni, cselekvővé lenni.

Jézus nem azt mondja, hogy a félelem legyen cselekedeteink motorja. De azt mondja: azt meg kell tenni, ezt pedig nem szabad elhagyni (l.: Mt 23,23)! Az igazvoltú ember szociális érzékenységét, ami a másik ember szüksége iránti érzékenység, ne használja a maga javára. Pótolva, helyettesítve ráadásul azt, amire képtelen. A komolyabb parancsok szigorát, az igazságot, az irgalmasságot, és a hűséget szimulálva, láttatva, mert bárminemű kényszerét elégíti ki vele, igazoltatva magát: én jó vagyok. Miközben képtelen a szigort magára venni, elviselni, az igazságot önmagára érvényesíteni, az irgalmasságot úgy befogadni, hogy irgalmassá tudjon lenni másokkal, és a hűséget, a hűségért feláldozni, odaadni önmagát!

Türelmetlenség? Nem tudom kivárni, hogy Isten mondja ki rám, hogy jó vagyok, én az emberek szájából akarom hallani? A pillanatnyi érdemért, babérkoszorúért feláldozom a nagyobb érdemet? Talán mert abban a nagyobban valójában nem hiszek? Talán Jézusnak is ez volt a gondja a farizeusok hitével. Szociális érzékenységüknek rendelték alá hitüket, és tették áruvá. Mit ér meg nekem a hitemről szerzett tudásom? Most, rögtön, és azonnal. Anyagi érdek ez is. Elárverezem a hitbizományomat. Értékesítem Isten nekem adott ígéretét. Veszélyes, elrettentő, hogy mire vagyok képes, ha azonnali értéket látok még olyanban is, ami nem az enyém, de mégis értékesíthetem! Az egyháznak megfelelni nem üzlet, ne legyen üzleti érdek. Nekem, Krisztus parancsának, szeretetének kell megfelelnem, nem a hivatalnak. „Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni.”

Atyám! Csak Te tehetsz képessé engem, hogy e kettősségben helyemre kerüljek, és általam Te helyedre kerülhess! Küld el Szentlelkedet, hogy vezessen, tereljen és segítsen engem, hogy a Te dicsőségedet képes lehessek szolgálni! Ámen