Bennem növekedik Isten országa

Ez 17,22-24 - Így szól az Úr Isten: „Akkor majd én is veszek egy ágat a magas cédrusfa tetejéről és elültetem; ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök, és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el, kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem, és nagy cédrussá lesz; alatta laknak majd a madarak mind, és fészket rak valamennyi szárnyas lombjainak árnyékában; Akkor megtudja majd a vidék minden fája, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és magasztaltam fel az alacsony fát; hogy én szárítottam ki a zöldellő fát és borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!”

2Kor 5,6-10 - Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól, mert hitben járunk, és nem szemlélésben. De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Bennem növekedik Isten országa. Talán írhatnám ezt kérdésként is? Min múlik ez? Ki vagyok én a testben?

Mennyire vagyok én befolyásolható Isten által? "Jézus az elfogadás kiindulási pontjából közelít a lélekhez." Majd, pedig ezt írja Richard Rohr: "Teljes szívemből hiszem, hogy az evangélium egésze a megbocsátás misztériuma."

A mai Tanítás – mint Igehelyek – és Rohr gondolatai között érzek összefüggést.

Ezekiel prófétánál azt hallom, hogy Isten ereje, hatalma, bármit képes felülírni, bármiről tud rendelkezni, és bármit megítél, aszerint, ahogy azt jónak látja. Ahol e hatalomtól, erőtől való félelem nem okvetlenül kell, hogy rettegés legyen, mint inkább tisztelet.

Pál levelében pedig azzal bővül ki a Tanítás, hogy bizony, meg kell értenem azt, hogy az anyagi valóságom pontosan azért az, hogy ne lehessek képes átlépni azon a határon, mely Isten látására tesz képessé, idő előtt, míg hitemmel fel nem növök arra a bizalomra, mikor már Isten csodálata örvendeztethet, boldogíthat.

Az evangéliumban Jézus pedig, ma, arról beszél, hogy Isten országa együtt nő a benne, vagy rajta otthont kereső, otthonra vágyakozók seregével. Vagyis, elméletileg végtelen, bármekkora lehet az a fa, melynek termései pontosan azok, akik ott találnak a maguk számára otthont. Növekednem kell - Istenben, ahogy növekedésemmel növekedésre serkentem Isten országát. De ahhoz be kell érnem. Ennek a beérésnek a vége az, mikor e földi pályám véget ér. Begyűjtenek majd.

Az, amiről Rohr beszél, hogy az evangélium egésze a megbocsátás titka, voltaképpen, az már az, amiről ez az evangéliumi példabeszéd Máténál úgy folytatódik, hogy a búzával együtt nőni kezdett a konkoly is. A szolgák nem tudták mit tegyenek a konkollyal, ezért megkérdezték urukat, mit tegyenek. Amire uruk így válaszolt: „Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.” [Mt 13,30]

Ennek a még tartó életemnek ez az üzenete: növekedjek Istenben, hogy kalásszá legyek, ne konkollyá. Mondom ezt abból a bölcsességből, amit Norwichi Juliána hallott Jézus sugalmazására: „A bűn nem az ember szégyenére, hanem dicsőségére kell, hogy szolgáljon … a bűn bélyegét dicsőséggé kell változtatni” (Az isteni Szeretet látomásainak 13. jelenése, 38. fejezet)

Istenem, Atyám, Te segíts meg engem, Szentlelked által formálj, alakíts, ne hagyj nyugtot nekem! Mert a Te országod után vágyakozom. Ámen