Még eddig, soha nem gondoltam arra

Iz 61,9-11 - Ismertek lesznek ivadékaik a nemzetek között, és sarjaik a népek közepette; mind, akik látják őket, felismerik, hogy ők az ivadékok, akiket megáldott az Úr. Örvendezve örvendek az Úrban, ujjong lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháiba öltöztetett engem, az igazság palástját terítette rám; mint a vőlegényre, aki fölteszi fejdíszét, és mint a menyasszonyra, aki ékszereivel díszíti magát. Mert amint a föld előhozza sarját, és amint a kert kisarjasztja veteményeit, úgy sarjaszt az Úristen igazságot, és dicséretet minden nemzet előtt.

Lk 2,41-51 - A szülei pedig minden évben elmentek Jeruzsálembe a Húsvét ünnepére. Mikor azután tizenkét esztendős lett, fölmentek mindnyájan Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Amikor elteltek az ünnepnapok és már visszatérőben voltak, a gyermek Jézus ottmaradt Jeruzsálemben, és nem vették észre a szülei. Úgy gondolták, hogy az úti társaságban van. Megtettek egy napi utat, s akkor keresték őt a rokonok és az ismerősök között. Mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék. És történt, hogy három nap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezte őket. Mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak okosságán és feleletein. Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott. Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

Kedves Mária!

Még eddig, soha nem gondoltam arra, hogy levelet írjak Neked. Felnőtt férfi fejjel, úgy, mint égi édesanyámnak. Talán azért nem, mert míg az embernek él a földi édesanyja, addig önmaga is túlzottan e földhöz ragadt? Még él az édesanyám, hála Istennek! Bár, ez az élet, már egyre terhesebb a számára. Amit mi gyermekei próbálunk enyhíteni. Talán sikerül valamennyit is meghálálni Neki, amit kaptunk nagymamánktól és tőle, egész életünkben.

De jó, hogy rájöttem arra, hogy Veled levelezés útján is tarthatok kapcsolatot. Ez is lehet egy imaforma. Te tudod, hogy én mennyire nem bírom a sablonosságot, azokat az eszközöket, amit kezembe adnak mások, de a használati utasítását nem értem meg. Szeretek mindent azért használni, mert számomra használható. Ez a levelezési mód, most számomra használható!

Azt már Jézus is úgy tanította, hogy minden imában legyen dicsőítés és kérés is. Ha Jézus így tartotta ezt helyesnek, akkor én is ragaszkodom hozzá, ehhez a formához.

Megpróbálom ajánlását is a magam módján megtölteni tartalommal, mert a magam Isten kapcsolata által szeretnék szentté lenni, nem mások szentségi életéből hasznot húzni.

Ugye, Te értesz engem! Szentül akarok élni! Tudva, hogy bűnös vagyok.

De nem erről akarok most írni Neked. Tisztellek, szeretlek, a magam férfi módján, még oly távolian, anyaságodban, de már oly közelien női mivoltodban. Szépnek, gyönyörűnek és oly tisztának, ki megközelíthetetlen a számomra, mégis, ezzel a közvetlen levéllel szeretnék a Te csodálatot érdemlő közelségedbe férkőzni. Ahogy imádkozni szoktam Hozzád: Boldogságos Istenanya segíts meg engem, hogy szívem hasonlóvá válhasson a Te szerető szívedhez! De most nem ez akar lenni a kérésem. Nem is a kötelező kűröket akarom futni, hogy meg legyen a dicsőítésed részemről. Valóban, ilyen csodálatra méltónak talállak, és hiszem azt is, hogy jelenéseid valósak, még akkor is, ha az egyház azokkal még nem képes mit kezdeni. Mert a Te jelenléted nem az egyház adminisztrációjának következménye, nem azon múlik, hanem azon, hogy Te a Szentlélek munkatársaként vagy közöttünk, az Atya szeretetébe akarsz beleoltani bennünket, kiegészítve és segítve Jézus tanításának értését. Nincs ember asszony nélkül! Nem születhet ember asszony közbenjárása - jelenléte nélkül, sem e világra, sem az örök életre! Ezért kellett, hogy én is eljussak e levél megírására, melyet Hozzád írok.

Drága Égi Édesanya! E földi asszonyokat, akik fontosak életemben: nagymamámat, édesanyámat, gyermekeim anyját és feleségemet a Te szerető oltalmadba ajánlom! De a kérésem testvéreimért szól Hozzád! Akik mindezidáig képtelenek mit kezdeni isteni mivoltukkal – úgy érzem. Ha így van, akkor kérlek, vesd be anyai mivoltodat náluk, hogy képesek legyenek rádöbbenni, felfogni, és talán elvonatkoztatni e világi tapasztalataiktól! Csakhogy megértsék, hogy az a szeretet, amivel a Mi Atyánk szereti őket is, az egészen más, mint amitől félni kell, vagy arra a választ halasztani szabad nekünk, kik ezt az életet pontosan azért kapjuk Tőle, hogy ebben a világban is már, megdicsőítsük Őt. Ahogy állandó jelenléteddel e világban Te is erre sarkalsz bennünket.

Sokakért kérhetnélek még, papokért, beteg szeretteimért, önmagunkért, gyermekeimért, unokáimért, rokonokért, barátokért, közösségünk tagjaiért, vagy bárkiért, akihez bármilyen viszonyom is volt, van, vagy lehet ebben az életemben, így, még a megholtakért is. Azokért a teendőkért, amikkel én magam is Isten dicsőségét szeretném szolgálni. Most nem teszem.

Talán azért, amiért most ezt tartom a legaktuálisabbnak, és Akikkel, az Ő lelki fejlődésük által is, hálánkat fejezhetjük ki őseinktől kapottakért, amit Ők a maguk legjobb szándékával adtak nekünk, hogy mi továbbvigyük azt a kegyelmet, amit családjainkra Szent Fiad kiárasztani méltóztat.

Legyél áldott Szentséges Anya, ki emberi mivoltodban is a legközelebb állsz az Atyához, a legszemélyesebb és a legszentebb kapcsolatban vagy Vele. Nem úgy, mint a Szentháromságos Fiú, aki egy Vele Istenségében. De úgy, mint Asszony, Aki az Isten női mivoltának egyenes ágú és egyetlen kapcsolata vagy felénk, emberek felé. Mindegyikünk köldökzsinórja belőled sarjad, és általad válhat termékennyé, hogy megteremje a föld Isten dicsőségének teljességét! Köszönöm, hogy vagy, hogy képes lettem megszólítani téged! Ámen