E két dolog együtt az egész

Tób 2,9-14 - Ezen az éjjelen megfürödtem a temetés után, kimentem az udvaromba és elaludtam a fal mellett, s arcomat nem takartam be a meleg miatt. Nem tudtam, hogy verebek vannak fölöttem a falon, s ezek meleg trágyája hullott a szemembe, s fehér foltok keletkeztek rajta. Orvoshoz kellett fordulnom, hogy gyógyíttassam magam. De minél több kenőcsöt használtam el, annál inkább romlott a látásom a foltok miatt, végül teljesen megvakultam. Négy évig nem láttam és testvéreim sajnálkoztak rajtam. Ahikár két éven át gondoskodott rólam mielőtt Elimaiszba ment. Ekkor Anna, a feleségem bérért munkát vállalt, gyapjút font. A megrendelőnek adta, s az pénzt adott érte. Disztrosz hónap hetedikén elkészült egy darabbal és átadta a megrendelőknek, akik kifizették neki az egész bért és ráadásul egy kecskegidát adtak neki. Amikor közelembe ért a kecske, mekegni kezdett. Hívtam feleségemet és megkérdeztem: „Honnan van ez a kecskegida? Csak nem lopott jószág? Add vissza gazdáinak, nekünk nem szabad lopott jószágot megenni.” Ő ezt válaszolta nekem: „Ajándékba kaptam a béremen felül.” Én azonban nem hittem neki és azt mondtam, hogy adja vissza gazdáinak, s egészen kivörösödtem miatta. Ő így felelt nekem: „Hol vannak alamizsnáid? Hol vannak jócselekedeteid? Íme, látszik rajtad mindez.”

Mk 12,13-17 - Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.

E két dolog együtt az egész - ebben az életben. Az arány, illetve az aránytévesztés az, ami bennünket meghatároz. Percről percre, időről időre. E gondolatmenet is válhat csupán okoskodássá, ha nem segít engem abban, hogy szemléljem, szemlélődjek azon a dolgon, hogy mennyire vagyok képes, bárkitől is függetlenülten, Isten jelenlétében lenni, mégis teljesülten élni a pillanat életét, a pillanatban életemet.

Hol a helyem, mi a dolgom, mennyi ebben az én felelőssé gem?

Nem kívülem van a világ, nem kívülem van az Isten!

Szüleim 90 év fölött vannak. Édesanyám minden terhe, gyengesége az – szép kora ellenére (!) -, amit abból szerzett, hogy arányt tévesztett. Nem tudja mire képes még, és mi az, amire már nem szabadna vállalkoznia. Tulajdonképpen mindannyian így vagyunk ezzel, akik erőből akarjuk megoldani a magunk számára kitűzött feladatokat, és nem látjuk be azt, hogy valóságosan mi a feladatunk. A szemlélődés hiánya, vagy a szemlélődésre képesség hiánya, mert nem tettünk rá szert, mikor annak itt lett volna az ideje. Szegény ma sem képes szemlélődő élettel élni, pezseg, állandóan a cselekvés kényszerétől szenved.

Azt mondja Rohr: „A jó terápia és a jó vallás képes elérni, hogy a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság jellemző tárgyait elengedjük. De a kontempláció, a visszatérés a jó öreg meztelen éntudathoz, segít véglegesen megszabadulni ettől az „én” –fixációtól.”

Azt hiszem, hogy az ember számára, és különösen azon ember számára, aki igyekszik tudatos életet élni, nagyon nagy szüksége van a rendszeres szemlélődő gyakorlatokra. Kontrollált életet élni. De a kontroll fontos, hogy mindig Isten legyen! Ne magam és ne a mások, a környezet. Mert Isten az, Aki állandó. A többi, a teremtett mindenség – velem együtt, és embertársaimmal együtt – változó, változékony, éppen ezért bizonytalan. Éppen ezért alkalmatlan, hogy számomra bölcs tanácsadóvá lehessen. A változást kiváltó okot, és a változás következményét képtelen vagyok önmagam számára azonosítani. Vagyis magam számára kezelhetővé tenni.

Az embernek szüksége van az egyensúlyi állapotára. De ezt képtelen elérni és fenntartani magában szemlélődés nélkül. Az „éntudatom” csak az enyém, ami csak és egyedülien engem illet, és arra való, hogy visszataláljak istenlétemhez, melyből származom, és melyhez igazodnom kell, hogy azonosságom a teljességem felé vezessen. Szintén Rohr figyelmeztet, utalva a Jn 9,41 –re, hogy nem a tudás a tudatosságom, hanem a látásom. A helyes látás pedig alázatosságot igényel. Feltétele ez az egyensúlyi állapotomnak, mely segít, hogy ne legyek aránytévesztett!

Istenem, Atyám, Benned van helyem, ki Szentlelked által, a Fiú neveltetése által akarsz magadhoz vonzani. Segíts meg engem, hogy engedni tudjak Neked! Ámen