De miért ment fel a mennybe?

1Pét 5,5b-14 - Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad [Péld 3,34G]. Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Bízzátok rá minden aggodalmatokat [Zsolt 55,23], mert gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el. Erős hittel álljatok neki ellen, tudjátok ugyanis, hogy ugyanez a szenvedés vár testvéreitekre is, akik ezen a világon vannak. Minden kegyelem Istene pedig, aki meghívott titeket az ő örök dicsőségére Jézus Krisztus által, maga fog minket - miután kissé szenvedtünk - tökéletesíteni, megerősíteni, megszilárdítani és megalapozni. Neki legyen dicsőség és uralom mindörökkön örökké! Ámen. Szilvánusz, a hű testvér által - úgy gondolom - röviden írtam nektek, kérve-kérve titeket, és tanúságot téve arról, hogy Isten igaz kegyelme az, amelyben éltek. Üdvözöl titeket a veletek együtt kiválasztott egyház Babilonban, és Márk, a fiam. Köszöntsétek egymást a szeretet csókjával! Békesség mindnyájatoknak, akik Krisztusban vagytok! Ámen.

Mk 16,15-20 - Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat, akik hisznek, ezek a jelek fogják kísérni: a nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat vesznek fel, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre teszik kezüket, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután szólt hozzájuk, fölvétetett a mennybe, és ül az Istennek jobbja felől [2 Kir 2,3.11; Zsolt 110,1]. Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.

De miért ment fel a mennybe? Miért nem folytatta földi munkáját? Hiszen, ha már feltámadt, és megjelent többeknek, akkor, végül is, egyértelművé tette, hogy rajta a halál nem uralkodik?

De mégis „kivonta” Őt az Atya a világból. Itt sürget, hogy tisztázzam, mit értek azon, hogy ’Őt’? Jézus emberi mivoltában nem maradt közöttünk. Ki kell hangsúlyozni – legalább is én fontosnak tartom -, hogy az Atya akaratából! Emberként Jézus küldetését bevégezte, erre szánta Őt az Atya. A minta készen áll számunkra, innen kezdve nekünk kell azt megélnünk, azt elvégeznünk, amire bennünket szánt az Atya.

Nagyon szépen fogalmazza meg a mai evangélium: „Azok pedig elmentek és prédikáltak mindenütt. Az Úr velük együtt munkálkodott, a tanítást megerősítette, s csodajelekkel kísérte.” És ez azóta is így van: ha mi munkálkodunk – az Ő nevében, akkor az Úr, az Isten, velünk munkálkodik, a tanítást megerősíti, és csodajelekkel kíséri! Hinnem kell, hiszem, és hitemben napról napra törekszem megerősödni, hogy ne a világ kételye hatalmasodjon el bennem, rajtam, amit tudatosan törekszem elnyomni, hanem Isten szeretete, Igéje.

Miért? Ebben számomra nem az a legfontosabb, hogy nekem életem legyen, az legyen miértemnek a következménye, ha az Atya érdemesnek talál rá. Ne ragaszkodjam semmihez annál jobban – ahogy Loyolai Szent Ignác vallja – „a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget, a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva ami jobban elvezet minket a célba, amire teremtve vagyunk.” [Loyolai Szent Ignác - Vezérelv és alapigazság]

Így értem én Péter tanítását: „öltsétek magatokra az alázatosságot”. De ott van Péter tanításában az is, hogy mindent Isten tetszésére tenni, mert kezében van az élet, Ő rendelkezik vele. Hát akkor bizony, velem is.

Ilyen összefüggésben mondom én azt, hogy az élet nem az, amit látok, amit élek, hanem az, ami Isten szándékából jövőt teremt. Éppen ezért, ne legyek soha elégedett magammal, ne elégedjek meg azzal, ami van, ami vagyok! Ami van a jövőt kell, hogy szolgálja! Bennem és általam! Uram, Atyám, Te teremts bennem életet, hogy általam is életed legyen ma, és most, itt, és közöttünk! Ámen