Vonzásban lenni. Az Atya vonzásában lenni!
ApCsel 8,26-40 - Ezek után az Úr angyala így szólt Fülöphöz: „Kelj föl és menj délre, arra az elhagyatott útra, amely Jeruzsálemből Gázába visz le!” Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni, visszatértében kocsiján ülve Izajás prófétát olvasta. Ekkor a Lélek így szólt Fülöphöz: „Menj oda, és szegődj ahhoz a kocsihoz!” Amint Fülöp odasietett és hallotta, hogy Izajás prófétát olvassa, megszólította: „Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?” Az így felelt: „Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?” Megkérte tehát Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje. Az Írás helye pedig, amelyet olvasott, ez volt: „Mint a bárány, amelyet leölésre visznek, és mint a juh, mely nyírója előtt elnémul, nem nyitotta ki száját. Megaláztatásban hoztak fölötte ítéletet. A sorsával ki törődik? Hisz életét elvették e földön” [Iz 53,7-8]. Erre az udvari tiszt megkérdezte Fülöpöt: „Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, önmagáról vagy valaki másról?” Ekkor Fülöp megnyitotta száját, s ebből az Írásból kiindulva hirdette neki Jézust. Amint haladtak az úton, egy vízhez értek. Erre az udvari tiszt így szólt: „Íme a víz; mi gátol abban, hogy megkeresztelkedjem?” Azután megállította a kocsit. Mindketten lementek a vízbe, Fülöp és az udvari tiszt, és megkeresztelte őt. Mikor a vízből feljöttek, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt. Az udvari tiszt nem látta őt többé, s örvendezve folytatta útját. Fülöp pedig Asdódban termett, körüljárt, és hirdette az evangéliumot, amíg Cézáreába nem érkezett.
Jn 6,44-51 - Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. Meg van írva a prófétáknál: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek” [Iz 54,13]. Mindaz, aki az Atyától hallott és tanult, hozzám jön. Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.
Vonzásban lenni. Az Atya vonzásában lenni! Ebben a vonzásban hinni annyi, hogy Jézust éhezni, szomjazni!
Én azt mondom: már az is kegyelem, ha ebben a hitben magammal elégedetlen vagyok. Az kevés azonban, hogy ha felismertem hitbéli gyengeségemet, felteszem a kezem, mint aki tehetetlen, és azért tenni semmit nem képes, és várom, hogy az Isten siessen a segítségemre.
Tudnom kell, hogy senkitől se várjak segítséget, ha magam képtelen vagyok rá, hogy keressem a magam lehetőségein belül a megoldást. Ugyanis, ha nincs késztetésem rá, hogy változtassak azon, amitől szenvedek, akkor az azt jelenti, hogy nem is akarok, vagy nem vagyok kész a változásra. Pedig, a megoldás bennem van, Isten is bennem van, Aki belőlem tudja megsegíteni a helyes, és jó folyamatok felerősödését. Amire nem is akar képes lenni, ha bennem nincs meg rá az elszántság, a döntés.
Azt sem árt magamban tisztázni, hogy az Atya vonzásában kell lennem. Nem Jézuséban, nem Krisztuséban, és nem másoknak, csak is az Atya vonzásában. Akihez bárki más csupán eszköz legyen, hogy az Atya vonzásában lehessek, tudjak kerülni, vagy megmaradni.
Jézus Krisztus magát adja táplálékul nekünk, hogy ezzel is Hozzá, az Atyához vezethessen el bennünket. A Szentlélek is eszközünk próbál lenni, hogy az Atyához vezessen bennünket, a hit és a remény karbantartásával, Aki a Szeretet.
Jézus nagyon világosan és józanul látja a maga szerepét. Nem véletlenül utal Izajásnál elhangzó szavakra: „Mindnyájan Isten tanítványai lesznek”, akik hallgatnak engem. Őt, Jézust, a Krisztust, Aki az „Istentől való”. Jézus világosan beszél, hogy értsük: „Mert nem magamtól beszéltem, hanem aki küldött engem, az Atya, ő parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” [Jn 12,49]
Az Eucharisztia jelentőségét is tisztán kell értenünk, úgy, ahogy az Jézus szándéka szerinti: „Én vagyok az élet kenyere. (…) Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.” Majd megismétli, pontosan azért más szavakkal, hogy ne is próbáljuk félremagyarázni: „Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.” Ezt megelőzően azt mondja Jézus, hogy csak az ismeri az Atyát, aki tőle jött. Márpedig Ő, az Isten Fiú, tőle, az Atyától jött közénk. Jézus világossá akarja tenni, hogy Ő nem több, mint táplálék, eszköz az Isten kezében, az Atya akarata szerint. Jézus, engem, mint barátját, testvérét tekint, aki ezt a testi közelséget, személyes közösséget is arra akarja felhasználni, hogy a közöttünk lévő barátság engem segítsen abban, hogy – ahogyan Ő egy az Atyával – eggyé akarjak lenni az Atyával. Az ember teljessége azt jelenti, hogy eljut arra a tökéletességére anyagi mivoltában, amire az Atya szánta. Nekem, ebben az életben kell a csúcsformámat hoznom, megdicsőítenem az Atyát – ahogy tette ezt a maga életében Jézus is. Ha azt szeretném, hogy az Atya a maga dicsőségében megdicsőítsen engem, ahogy megdicsőítette a Fiút is.
A Szent András Evangelizációs Iskola közösségi imájában azt imádkozom, napról napra, hogy „kész vagyok Veled menni, hogy használj engem. Kész vagyok megfizetni ennek az árát (minden megtérésért, újulásért és növekedésért, amit népednek így hoztál), mert jobban szeretlek Téged annál, mint amennyire az ismeretlentől félek. Az elveszettek és néped iránti szereteted nagyobb bennem, mint önzésem és önelégültségem. Nem tagadok meg semmit Tőled, kérlek, tégy engem, társaimat és általunk az Iskolát az ébredés eszközévé, hogy felkészült, Szerelmes Menyasszonyodként várjunk Téged! Mindezekért odaadom magam Neked. Tiéd vagyok teljesen! Dicsőség Istennek!”
Vágyom Atyám, hogy a Te szereteted győzedelmeskedjen rajtam, szeretteimen, mindazokon, akiken általam és velem és rajtam keresztül győzedelmeskedni akarsz, hogy mindazok, akiket magadhoz akarsz vonzani, azok tudjanak igent mondani, engedelmessé lenni Neked! Legyek ennek a szándékodnak eszköze! Ezért kérem, ne add fel, alakíts, formálj, gyúrj át szándékod szerint! Ámen
