Mit szeretne megosztani velünk János, a mai üzenetével?

ApCsel 5,34-42 - Ekkor azonban egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, aki az egész nép előtt tiszteletben álló törvénytudó volt, felállt a főtanácsban és rövid időre kiküldte az embereket. Azután beszédet intézett hozzájuk: „Izraelita férfiak, vigyázzatok magatokra, mit tesztek ezekkel az emberekkel! Mert a közelmúltban fellépett Teudás, azt mondta önmagáról, hogy ő nagy valaki, és szám szerint mintegy négyszáz férfi csatlakozott hozzá. Őt megölték, azokat pedig, akik hittek neki, mind szétszórták és semmivé lettek. Őutána az összeírás napjaiban fellépett Galileai Júdás, és magához csábította a népet. Ő is elpusztult, s akik egyetértettek vele, azokat mind szétszórták. Ennélfogva én most is azt mondom nektek: hagyjátok magukra ezeket az embereket és engedjétek el őket, mert ha ez a terv vagy mű emberektől van, elenyészik. Ha azonban Istentől van, nem ronthatjátok le, nehogy az történjék, hogy Isten ellen hadakoztok.” Igazat adtak neki. Azután előhívták az apostolokat, megverették őket, és meghagyták nekik, hogy semmiképp se beszéljenek Jézus nevében, majd elbocsátották őket. Azok pedig örvendezve eltávoztak a főtanácsból, mivel méltónak találtattak, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Nem is szűntek meg naponta a templomban és házaknál tanítani és hirdetni Krisztus Jézust.

Jn 6,1-15 - Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?” Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.” A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?” Jézus erre azt mondta: „Telepítsétek le az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!” Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: „Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!” Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Mit szeretne megosztani velünk János, a mai üzenetével? Mi az, amit közölni akar Isten ezzel a történettel? Meg van írva, hogy higgyük: „látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt", ezért a „sokaság követte őt". Jézust a csodatettei igazolták a nép előtt, még mielőtt tanított volna. Az Atya gondoskodik arról, hogy felépítse azt, aki által cselekedni akar. Az Atya tudatossága teszi tudatossá a Fiút. Erről arra következtetek, hogy, ha megengedem az Atyának, hogy általam működjön, akkor tudatossága rajtam is át megy, még akkor is, ha én nem vagyok kellően tudatos.

Jézus így tud meggyőzővé lenni, tudna akkor is meggyőző lenni, ha ... De, ezt kár is folytatni, hiszen tudom, hogy Ő Benne, és az Atya Őbenne. Ez, a csodálni, irigyelni való egység Őbennük, közöttük! Megközelíthetem ezt az egységet, ezt az együttlétet Istennel magam is? Erre „gyúrni", vajon lehet-e?

Talán igen. Amire azért merek gondolni, amiben azért reménykedek, amiért azt olvasom: "Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni."

De, talán, akkor lehetséges ez, ha el tudom engedni a magam tökéletességére való kényszeredett erőlködését. Megengedővé lenni Isten cselekvésére! Segíts meg Istenem! Ámen