„Térj meg, Izrael” – Térj meg, Keresztény!

Oz 14,2-10 - Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Vigyétek magatokkal e szavakat, térjetek az Úrhoz, és mondjátok neki: „Végy el minden gonoszságot, fogadd el a jót, és mi majd ajkunk gyümölcsét áldozzuk néked. Asszúr ne segítsen nekünk, lóra sem szállunk többé, és kezünk alkotásait nem nevezzük többé „Istenünk”-nek. Mert te megkönyörülsz az árván, aki nálad talál irgalmat.” „Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, mert haragom elfordult tőlük. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, és gyökeret hajt, mint a Libanon. Kiterjednek ágai, és pompája olyan lesz, mint az olajfáé, és illata, mint a Libanoné. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, gabonát termelnek és rügyeznek, mint a szőlő; hírneve olyan lesz, mint a Libanon bora. Efraim, mi köze neki a bálványokhoz? én hallgatom meg és gyámolítom őt; olyan leszek én, mint a zöldellő ciprus, és tőlem való lesz a gyümölcs, melyet rajtad találnak.” Aki bölcs, értse meg ezeket, aki értelmes, lássa be ezt mind! Bizony, egyenesek az Úr útjai, s az igazak biztosan járnak azokon, de a gonoszok elesnek rajtuk.

Mk 12,28b-34 - Ekkor odajárult hozzá az egyik írástudó, aki hallotta őket vitatkozni. Mivel látta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte őt: „Melyik a legelső az összes parancs közül?” Jézus így felelt neki: „Az összes parancs közül a legelső ez: „Halld, Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.” Az írástudó ekkor azt mondta neki: „Jól van, Mester! Helyesen mondtad, hogy egy az Isten, és nincs más rajta kívül; és hogy őt szeretni teljes szívből és teljes értelemből és teljes lélekből és teljes erőből, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat - többet ér minden égő és egyéb áldozatnál.” Amikor Jézus látta, hogy milyen okosan felelt, azt mondta neki: „Nem vagy messze az Isten országától.” Ezután senki sem merte őt többé kérdezni.

„Térj meg, Izrael” – Térj meg, Keresztény! Igen, bizony, Isten molesztál, a lelkünkre próbál beszélni, nem akar nyugtot hagyni nekünk. Míg esélyt lát rá, hogy változhatunk, megújulásra készek és képesek vagyunk. Nem öregedhet el a szív a nélkül, hogy Istenben ne találja meg nyugalmát, békességét! Mert nem vagyunk messze Isten országától! Lehet, hogy csak egy kéznyújtásnyira, vagy csak a fejünket kellene egy picit elfordítani, hogy észrevegyük: Isten országának kapuja sarkig tárva vár, hogy belépjek rajta!

Mire érzékeny a figyelmem, mire vagyok készséges, befogadó?

A világ ma már szinte csak a kommunikációról szól, mert rájött arra, hogy a tömeget kommunikációval lehet rábírna arra a tömeghatásra, amire a hatalom használni akarja. Mert a világ bennünket tömegnek tekint, nem embernek, nem személynek, és nem is közösségnek. Eszközének tekint a világ minden embert, ki forgalmat generál a számára.

Gazdasági érdek az, hogy mindig minden mozgásban legyen, és a mozgás abba az irányba hasson, mely hasznot termel, eredményt produkál, kézzel fogható eredményt, és hatalmat biztosít, mely igazolja eredményességét.

Ez a természete az anyagnak: körforgás, az sem baj, ha az örvénnyé válik, és végül begyűrűzik. Valakinek mindig lesz haszna belőle, amivel túl lehet élni és generálni lehet belőle valami újabb hatalmat, erőt, a maga számára.

Azonban ennek semmi köze a személyiséghez. Ahhoz a személyiséghez, mely Isten szándékából az! Ha abba gondolok bele, hogy minden teremtett valóság a Teremtő része – nem is kell azt mondanom, hogy tulajdona, hiszen nem jogászkodni akarok – akkor, így kell magamra, személyemre és személyiségemre is gondolnom. Ha én Isten része vagyok, akkor a jelen pillanatom is – a teremtés folyamatában is pillanat – szándékából az. Fel kell tennem a kérdést magamnak: a pillanatért vagyok, vagy a pillanat van értem? E pillanat engem, ebben a térben ért utol, ami okán kijelenthetem: vagyok. De mi végre vagyok, ebben a pillanatban, ezen a helyen? Kit kell szolgálnom? Akié az idő, és akié a tér! És nem azt, aki ezt az időt és ezt a helyet a maga hasznára, a maga nagyon önző, szubjektív érdekeire akarja használni, benne engem is.

Így jutok el arra a következtetésre, hogy felüssem a használati utasításomat, és megkeressem benne azt, hogy, ha már vagyok, akkor mire szán engem a Teremtőm.

A válasza pedig ez; a mai, a legfőbb parancs, szeretet: „Halld, Keresztény! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből!” Ez az első parancsolat [MTörv 6,4-5]. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” [Lev 19,18]. Ezeknél nincs nagyobb parancsolat.”

Jézus csupán idézi az ószövetségi szavakat, melyek örökérvényűek, nem változnak. Ezek a világ működésének alaptörvényei. Akár tudomást szerez róla a világ, akár félreértelmezi, vagy félre magyarázza, akár nem. Ez az Ige örökérvényű Igazsága!

Tarts meg benne, a Te Igazságodban Istenem! Ámen