Ifjúságom legnagyobb csalódásai sorában

Ez 18,21-28 - Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. Vajon a gonosznak halálát akarom-e, - mondja az Úr Isten, - és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. Ti pedig azt mondjátok: „Nem igazságos az Úr útja!” Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: „Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre” [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: „Oktalan”, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: „Bolond”, méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Ifjúságom legnagyobb csalódásai sorában előkelő helyet foglalnak el azok, amik rádöbbentettek arra, hogy a vallás, a vallásosság nem véd meg a bűntől. Ugyanakkor, szemrebbenés nélkül felmenti a bűnöst, képmutatóvá téve őt. Akkor vált számomra értelmessé az amúgy politikában népszerűvé vált mondás: nem elég annak látszani, olyannak is kell lenni!

Úgy gondolom, hogy bármilyen közösségnek, de egy vallási közösségnek leginkább kárára van, ha önmaga teszi magát hiteltelenné. Nem véletlen, hogy Jézus ilyen kemény szavakkal figyelmeztet. Sajnos, azt sem tartom véletlennek, hogy Európa keresztény vonatkozásban, és így a keresztény erkölcs vonatkozásában már nemhogy langyosnak, hanem kihűltnek mondható. Ezért, én magamat is felelősnek tartom, ezért is török lándzsát a megtérés szükségessége mellett.

Hálát adok Istennek, hogy engem megragadott, földhöz vágott, hogy Saulból Pállá lehessek!

Mert nekem nem vallásosnak kell lennem, hanem hívőnek, Istenhívőnek! A vallás, és bátran ki merem jelenteni, bármely keresztény vallás csupán eszköz, nem szabad megengedni magunknak, hogy cél legyen! Mert, ha megengedem, akkor a vallás nem más az én számomra, mint bálvány. A vallásos ember, hit nélkül bálványimádó, nem több! Ezért kellet a Fiúnak emberré lenni, mert a zsidóság is vallássá degradálta magát. Ha a keresztények is beleesnek ebbe a hibába, akkor ránk is hasonló sors vár. A mi esetünkben azonban, annyival súlyosabb a helyzet, hogy minden egyes keresztényt már személyes felelősség terhel! Nincs többé közösségi felelősség!

Isten a maga békességét ajánlja fel a számunkra, nem azt, hogy a közösségi létünk válhat békességünkké! De az Ő békességére csak akkor lelhetek magamban, ha Vele személyes együttműködésre tudok eljutni. Amihez az kell, hogy feladjam evilági státuszomat, az örökkévaló státuszért, amire Isten kész elvezetni engem.

Ennek az állapotnak a kettősségét hordoznom kell, míg e világ állampolgára vagyok: minden szellemi erőmet alá kell vetnem a Lélek dominanciájának! Hogy már most, már itt, örök létemet éljem. Ehhez az kell, hogy személyemmel bírjak azonosulni, önismeretemre szert téve, annak tudatában, hogy Isten jelenlétében vagyok, létezem.

Segíts meg Istenem, ki isteni hatalmaddal teremtettél meg engem, saját képedre, hasonlatosságodra. Mégis, oly mélységes bizalommal, hogy szabad akarattal láttál el, önállósággal hívtál életre! Köszönöm bizalmadat, melyre méltóvá akarok lenni! Ámen