Életet forrásozó erőnk, Krisztus!
Ter 9,8-15 - Majd ezt mondta Isten Noénak, s vele fiainak: „Íme, szövetséget kötök veletek és utódaitokkal, és minden élőlénnyel, amely veletek van, a madarakkal, a lábasjószággal és a mező minden vadjával, amely kijött a bárkából, s a föld minden állatával. Szövetséget kötök veletek, hogy nem pusztul el többé minden test az özönvíz által, s nem lesz többé vízözön, amely elpusztítja a földet.” Azután Isten azt mondta: „Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet megkötök velem és veletek, és minden élőlénnyel, amely veletek van, örök időkre: szivárványomat a felhőkbe helyezem, s az lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Amikor ugyanis felhőkbe borítom az eget, feltűnik a felhőkben szivárványom, és megemlékezem szövetségemről, amelyet veletek kötöttem, és az összes testet éltető élő lélekkel kötöttem, s nem lesz többé özönvíz, hogy eltöröljön minden testet.
1Pét 3,18-22 - Mert Krisztus is meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy minket Istenhez vezessen. Test szerint megölték ugyan, de életre támadt a Lélek szerint. Benne ment el, hogy azoknak a lelkeknek is a megváltást hirdesse, akik a börtönben voltak, akik egykor hitetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várt Noé napjaiban, mig a bárka épült, amelyben kevés, összesen nyolc lélek menekült meg a víz által. Ennek felel meg most a keresztség, amely titeket most megment, nem a test szennyének lemosása által, hanem mint a jó lelkiismeret kérése Istentől Jézus Krisztus feltámadása alapján, aki az Isten jobbján van, miután felment a mennybe, és uralma alá vetette az angyalokat és hatalmasságokat és erőket.
Mk 1,12-15 - Ezután a Lélek azonnal elragadta őt a pusztába. A pusztában volt negyven napig; a sátán kísértette. A vadállatokkal volt, és az angyalok szolgáltak neki. Miután Jánost átadták, Jézus Galileába ment, hogy hirdesse Isten evangéliumát. Azt mondta: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.”
Életet forrásozó erőnk, Krisztus!
„Vadállatok és angyalok. Mindkettőre képesek vagyunk, a megszentelődésre és a bűnre is. Senkinek sincs a sorsa előre megírva. Még az angyaloknak is dönteniük kellett a jó és rossz között, hogy meghatározzák saját sorsukat. A jót választó angyalok szeretete és odaadása megbízható eszköz lett Isten akaratában és tervében. A démonokat, bűnös önközpontúság tette vad bestiákká, akik mindig újabb és újabb áldozatokat keresnek. A személyünk és a belső legtitkosabb és legintimebb döntéseink részei ennek a mindig fennálló harcnak a jó és a gonosz között. A kísértés minden pillanata a választás és a döntés pillanata. Minél nagyobb a kísértés, annál határozottabb kell, hogy legyen a döntés is. Ha gyakran a jó mellett döntünk, akkor ezek a döntések jó szokásokká válnak, a sok jó szokás egy jó személyiséggé alakít, a jó személyiség – ha nyitott az Isteni üdvösségre – az maga a szentség.
Itt és most. Krisztus Galileában lép a nyilvánosság elé és döntésre hív. Jézussal szemben senki sem maradhat közömbös; mindenki, aki hallja küldetését valamilyen módon döntenie kell. Jézus minden nőt és férfit meghív országába. Ez a hívás állandóan fennáll, hogy az emberek mellette, vagy ellene dönthessenek. A legjobb pillanat a döntésre mindig a most, és a legjobb hely az itt. Ha nem most, akkor mikor? Ha, nem itt, akkor hol? „Az Egyház a nagyböjtöt egy különleges felhívásnak is tekinti, hogy a gonoszt a gyökereinél legyőzzük. A kísértés nemcsak egy lehetőség a gonoszságra, hanem a bűn gyökere is. Az embert a gonosz nem csak vonzza, hanem körül is veszi. Krisztus is ugyanezt teszi velünk ennek az útnak az elején – ez a böjtölés. Ugyanakkor rámutat mindannyiunk számára az evangélium megmentő erejére“ (Szent II. János Pál prédikációja, 1985. február 24.).” - olvasom P. Robert Presutti LC elmélkedésében.
Csodálatos gondolatok! Jóérzéssel, megértéssel, és elfogadással időzök el e bölcsességen. Azonban, szent II. János Pál szavaihoz, egy helyen, pontosítást kérnék. Amikor azt mondja, hogy „Az Egyház a nagyböjtöt egy különleges felhívásnak is tekinti, hogy a gonoszt a gyökereinél legyőzzük.”
Én magam úgy gondolom, hogy nem szabad a gonoszra hárítanom a döntésem felelősségét. Jézus egy helyen azt mondja, hogy ami belőlem kijön, az szennyez be engem, nem az, ami bemegy. Én, ezt úgy értem, hogy nekem, magammal kell megküzdenem. Hogy, bár mindkettőre képes vagyok, és készséges is, a jót legyek képes választani, a kísértés ellenében. Isten Igéje az, ami kard, fegyveremmé lehet, hogy általa fegyverzetembe öltözve, meg tudjak küzdeni rosszabbik énemmel. Én vagyok az, aki igent, vagy nemet mondhatok Istennek, vagy a gonosznak. Döntéseimmel én vagyok a vízválasztó, szabad akaratom birtokosaként. Ahogy Jézus önként vállalta magára a szenvedést értem, úgy kell önmagamnak kiszenvedni magamból a jóra való képességet. Amíg élek, nincs végleges döntés, addig, folyamatos, állandósult a küzdelmem, a döntéshelyzetem a jó és a rossz között. Mindig lehetőségem van rá, hogy felül írjam korábbi döntéseimet, ha Isten jelenlétében, az Ige jelenlétében rádöbbenek, ráismerek arra, hogy elhibáztam! Ezért, Isten Igéje mindig ostromol, mindig mellém szegődik, hogy világot gyújtson bennem, világosítson nekem, az én utamon.
Én, azt tartom fontosnak, hogy ne a bűn félelmében, a gonosz rettegésében éljünk! Hanem, Krisztus vonzásában. Isten Igéjének jelenlétében, törekedve arra, hogy értésünkké, és életünkké váljon az Ige. Tudva, belátva, önmagunkkal megbékélve abban, hogy képtelenek vagyunk mindig helyesen dönteni. Isten nem is várja el tőlünk. Ő azt szeretné, hogy Igéje által mindig visszataláljunk Hozzá. Pontosan ezt jelenti irgalmas, kifogyhatatlan szeretete, kiengesztelődésre készsége. Nekünk nem kell külső erőkkel küzdenünk, arra fecsérelni erőinket. Legyen számunkra elég az, hogy magunkkal megküzdjünk. Jézus magára vállalja, hogy a külső erők támadásaival elbánjon. Bárcsak, képes tudnék lenni rá, hogy önmagammal bölcsen, okosan, őszintén, Krisztussal és Isten Igéjével, Igazságáért vállalni tudjam magam! Segíts meg Istenem! Ámen
