Vesződés az élettel, bűntudatban, szégyenben

Joel 2,12-18 - „Nos tehát, - mondja az Úr, - térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.” Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony. Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: „Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!” Miért mondanák a népek között: „Hol van az ő Istenük?” Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

Zs 50 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára, amikor Nátán próféta eléje járult, miután ő Batsebával vétkezett. Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem! Mert elismerem gonoszságomat, és bűnöm előttem van szüntelen. Ellened vétkeztem, egyedül ellened, s azt cselekedtem, ami előtted gonosz, hogy igaznak bizonyulj beszédedben, és igzságos a te ítéletedben. Íme, gonoszságban fogantattam, és bűnökben fogant engem az én anyám. Íme, te a szív igazságát szereted; bölcsességedet titokban kinyilatkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és megtisztulok, moss meg engem és a hónál fehérebb leszek! Add, hogy örömet és vidámságot halljak, hadd ujjongjanak csontjaim, amelyeket összetörtél! Fordítsd el bűneimtől arcodat, töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet teremts bennem, Isten, s az erős lelket újítsd meg bensőmben! Színed elől ne vess el engem, szent lelkedet ne vond meg tőlem! Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem! Hadd tanítsam útjaidra a bűnösöket, hogy hozzád térjenek az istentelenek! Szabadíts meg a vértől, Isten, szabadító Istenem, hogy nyelvem ujjongva hirdesse igazságodat! Uram, nyisd meg ajkamat, hadd hirdesse szám dicséretedet! Hiszen nem kedveled a véres áldozatot, ha égő áldozatot hozok, nem tetszik neked. A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg. Tégy jót, Uram, jóságodban Sionnal, hogy felépüljenek Jeruzsálem falai. Akkor majd kedvedet leled az igaz áldozatban, ajándékokban, egészen elégő áldozatokban; Akkor majd fiatal bikákat tesznek oltárodra.

2Kor 5,20 - 6,2 - Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala. Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged” [Iz 49,8]. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!

Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Vesződés az élettel, bűntudatban, szégyenben; vagy belátni: semmi sem véletlen!

Az egyik kérdés az, hogy miként teljen a negyven napom, de a másik dilemma az, hogy miért böjtöljek?

A második kérdést helyezem az első helyre, hiszen a mikéntet az határozza meg, hogy miért végzem azt.

Ha keresztségemre gondolok, és Krisztus hívő az életem, vagyis életemen megtapasztaltam már, hogy Isten szeretetében vagyok, akkor, ezt a „vagyok” szót kell értelmeznem mindvégig, és újra, meg újra, Pál szavainak tükrében.

40 nap gondolkodási időt kapok arra, hogy újra gondoljam feladatomat. Azzal együtt, hogy létemről nem tehetek. De, akkor kinek szándékából vagyok, és mi végre vagyok? Azután, azt a kérdést is feltehetem, és megvitathatom, hogy ehhez a léthez, és ebben a létben a feladatomhoz milyen eszközöket kaptam?

E kérdésekkel bíbelődésemnek az válhat súlypontjává, hogy a 40 nap egy olyan eseményhez fut ki, ami alapjaiban változtatta meg az ember viszonyát az élethez. Húsvét nem egy közönséges ünnep. Ami ott történt, az azért történt, mert Isten valami nagyon fontos dolgot akart közölni, tudtára adni az embernek. Nekem, ma, milyen üzenetét hozza majd el, vajon a Húsvét?

Abban bizonyos vagyok, hogy ez az üzenet nem abban merül ki, hogy „ember, ne feledd, hogy porból lettél, és majd visszatérsz a porba!” Ez csupán az elmélkedésem kiindulópontja kell legyen. Úgy, mint csekélységemet, teremtettségemet, rajtam múlik, hogy én mire tartom érdemesnek, méltónak; az után, ha elfogadom, hogy Isten akaratából vagyok. Valaminek a folytatására van a Teremtőtől küldetésem!

„Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk.”

Ha ez bátorít, lelkesít, és az élet elfogadásához erőt ad, akkor dolgom van önmagammal! Önmagammal, aki Isten jelenlétében létezem!

Ettől kezdve, a megtérés nem valamilyen vallási kényszerűség, hanem, Istennel az én szövetségem keresése. Az Istennel, Aki szövetséget kínál, ajánl nekem!

Mennyire veszem komolyan Isten, személyesen, engem szólítását?

Gőg, vagy alázat van a szívemben akkor, amikor arra gondolok, hogy fontos vagyok Neki?
„térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.”

Mennyei Atyám! De jó, hogy a Te végtelen jóságod felidézéséhez nem kell nekem sokat töprengenem, kutakodnom! Előttem van mérhetetlen jóságod, irgalmas szereteted, amivel szeretsz engem. Kérem, hívom Szentlelked tüzét, hogy lelkesítsen, olvassza meg fagyos szívemet, hogy napról napra növekedhessek Benned. Teljességemre szeretnék jutni, amire Te készítettél, elgondoltál engem. Ne legyen hiábavaló, nekem szentelt bizalmad! Ámen