... és még mindig, nem értjük

Ter 6,5-8; 7,1-5. 10 - Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!” Noé azonban kegyelmet talált az Úr előtt.

Azt mondta erre az Úr Noénak: „Menj be a bárkába, te és egész házadnépe, mert téged találtalak igaznak előttem ebben a nemzedékben. Minden tiszta állatból végy hetet-hetet, hímet és nőstényt, a nem tiszta állatokból pedig kettőt-kettőt, hímet és nőstényt, az ég madaraiból is hetet-hetet, hímet és nőstényt, hogy a magja megmaradjon az egész föld színén. Mert még hét nap, azután esőt hullatok a földre negyven napon és negyven éjen át, s eltörlök a föld színéről, minden lényt, amelyet alkottam.” Meg is tette Noé mindazt, amit az Úr parancsolt neki. Amikor aztán eltelt a hét nap, elárasztották az özön vizei a földet.

Mk 8,14-21 - Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok? [Jer 5,21] Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki: „Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?” Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”

... és még mindig, nem értjük! Nem ironizálni próbálok, hanem, ténylegesen úgy gondolom, hogy nem értjük Jézust. Vakon, és süketen állunk, miközben úgy teszünk, mint akik számára minden érthető, és világos. Az alázatot és a szelídséget is szimuláljuk.

Nálunk, világiaknál, a papok helyzete annyival rosszabb, nehezebb, hogy tőlük elvárják a világiak, hogy jobban értsenek mindent, és még értelmes, elfogadható magyarázattal is tudjanak szolgálni. Egy olyan környezetben, ahol a szónak már vajmi kevés értéke van.

Talán holnaptól újra kísérletet tehetek rá, hogy nem a kenyér, de még csak nem is a nápolyi az, ami laktat, ami jóllakottá tehet! Jézus közelségét felfedezni, Igéjével eltelni, jól lakni. Vagy, úgy is mondhatom, hogy összhangba kerülni. A lelki nyugalom, az önmagammal való békesség az, ami a valós igénye az embernek. Amiket pótcselekvésekkel próbálunk elérni, hiszen a roskadozó pultok az üzletekben, a reklámok, a tömeghatás - hogy mindenki vásárol, akkor az engem is kielégíthet, azt gondoljuk - erre ösztönöznek bennünket. Pedig, mi nem az ösztöneinkre lennénk bízva, hanem arra, Aki elénk éli az életet, hogy érthetővé, és világossá tegye számunkra az Élet értelmét, lényegét, ami javunkat szolgálhatja. Ő, azt tanítja, hogy a test nem használ semmit! A test csupán eszköze annak, hogy lelkünket képesek legyünk kiművelni. Mely csírájában senyved, míg a testünk javát keressük, és lelkünk sorsával nem törődünk.

Áldassék Isten, Ki Atyja lelkemnek, és Ura! Ki bennem lel Lelkének helyet, értelmet, hogy általa, legyen reményem mindabban, mi oly haszontalannak látszik, értelmetlennek, hiábavalónak, a világban képtelenségként hiányt szenved, és ordítva támad rám. Mert fáj, erőtlennek érzem magam, hogy a tetterőt pazarlónak kell tartanom, és csalódottan vonulok vissza csendembe. Látszólag nem engedjük működni a Teremtőt, Aki általunk kívánja végrehajtani a teremtés csodáját. Igen, az én életem időben korlátozott, szűk keretek között van kiterjedésem, mely idő oly kevés rá, hogy bármi is változzon. De jó, hogy Atyámnak az idő és a tér sem gátja, mely sürgetőleg összezavarhatná, és reményét megnyirbálná; így, egyúttal belém és belénk, az Emberbe vetett bizalmától is megfoszthatná! De jó, hogy Ő Lélek, időtlen és teljes valóságában korlátok nélküli! Legalább ennyit érthetek, és ebbe a megértésembe kapaszkodva erősödhetek hitemben, hogy van reménye a teremtésnek, a teremtett világnak arra, hogy nem veszhet el, töredékessége nem lehet gátja üdvösségének. Azazhogy egyesülésünk Isten teljességében nem reménytelen! Erre Ő maga a garancia, Aki a Fiúban kinyilvánította erejét, mindenhatóságát, élet és halál feletti hatalmát, ami a leghatékonyabb kard, és a legnagyobb erejű pöröly!

Áldalak Atyám, dicsőítelek, és hálát zengek nevednek, ki a Fiúban bátorítasz, hogy hitemmel kitartsak a végsőkig! Ámen