A szentírás esszencia

Zsid 13,1-8 - A testvéri szeretet maradjon meg bennetek! Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra. Emlékezzetek meg a foglyokról, mintha ti is velük együtt foglyok volnátok, és azokról, akiket nyomorgatnak, mint akik magatok is testben vagytok. Tisztességes legyen a házasság mindenben, és szeplőtlen a házaságy; mert a paráznákat és a házasságtörőket megítéli Isten. Legyen viselkedésetek fösvénység nélkül való, elégedjetek meg azzal, amitek van; mert ő mondta: „Nem hagylak el, s nem távozom el tőled” [MTörv 31,6.8], ezért bizalommal mondhatjuk: „Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?” [Zsolt 118,6G] Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik nektek Isten igéjét hirdették, nézzétek életük végét, és kövessétek hitüket! Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, és ma, és mindörökké.

Mk 6,14-29 - Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.” Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.

A szentírás esszencia. Sűrítménye az emberi méltóságnak. Az ember méltósága az, hogy anyagi természetéből kibontakozva, eljusson misztikus valóságára. Vagyis, lelki életminőségére. Amihez Isten eszközrendszert nyújt a számunkra. Így venni kézbe, így olvasni az Írást, így olvasni Jézusból, méltóságunkra szolgál.

Keserves, és sajnálatot vélemény az a felfogás, hogy nincs semmi az anyagi világon túl.

Ennél, nem sokkal jobb, de talán még rosszabb is a heródesi életfelfogás. A bizonytalanság: minek és kinek higgyek? Végül, sodródtatva beleveszni abba a félhomályba, ami a személyes döntésem elkerülésével vár rám. Mert mindennek van ára, amit meg kell fizetnem, és amit senki más nem fog helyettem megfizetni! A kérdés, a végén, úgy is úgy merül fel: miért kell a nagyobb árat fizetnem? Éppen ezért, a jó, a helyes válasz az, hogy azért fizessek, ami értékemmé lehet.

Ilyen módon bölcs tanács az, amit Pál ad, ráadásul, semmit nem kér érte cserében: „Az Úr az én segítőm, nem félek, ember mit is tehetne ellenem?” Bizony, válhat ez, egy élet rendezőelvévé.

Hallgatni, meghallani, és életre kelteni téged - magamból, ó Uram, taníts engem! Ámen