Bizony, egy közösség életállapota

Zsid 10,19-25 - Mivel tehát bízunk abban, testvérek, hogy Jézus vére által bemegyünk a szentélybe, amelyet nekünk mint új és élő utat a függönyön azaz a saját testén keresztül megnyitott, és mivel van főpapunk Isten háza fölött, járuljunk hozzá igaz szívvel a hit teljességében, hintsük meg és tisztítsuk meg szívünket a rossz lelkiismerettől, és mossuk le testünket tiszta vízzel. Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett - mert hűséges az, aki az ígéreteket tette -, és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.

Mk 4,21-25 - Aztán így szólt hozzájuk: „Vajon arra való a gyertya, hogy véka alá tegyék vagy az ágy alá? Nem arra, hogy a tartóra tegyék? Mert nincs rejtett dolog, amely ki ne tudódna, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Majd így folytatta: „Figyeljetek arra, amit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is, sőt ráadást is adnak nektek. Mert akinek van, annak még adnak; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van.”

Bizony, egy közösség életállapota, és, hogy mozgása merre tart, az élet felé, vagy az önpusztítás felé e, azt emberként megállapítani elég nehéz. Mert rengeteg bizonytalanság van benne, ha emberi, és e világi szemmel vizsgálom. De még az sem könnyű, hogy a krisztusi egységet képviselje. Rettenetes nagy energiákat igényel, emészt fel, ugyanakkor, hatékonyságát jobb is nem mérni.

Mindennek ellenére, a szeretet engedékenységével, türelemmel, hittel és bizalommal egymás iránt, és a jövőbe tekintve tudatossággal, állhatatossággal, szelídséggel, és megértéssel - ami nem annyira lojalitás talán, mint inkább irgalmas megbocsátás - kell a Krisztusba vetett reményt éltetni, hogy a közösség önmagába és tagjaiba is erőt legyen képes táplálni.

A közösség építése, alakítása rettenetes nagy figyelmet, odaadást, és következetességet igényel vezetőitől. Igen, krisztusi erényeket kell elsajátítani az embernek ahhoz, hogy jó közösségi vezető, közösség építővé legyen. Pál erre figyelmeztet ma.

Ezzel összhangban hallgatom a mai evangéliumot is. Tulajdonképpen, az áll itt, hogy minden tagja, a közösségnek, közösségépítője is. Felelőssége van a közösségért, mert magában hordozza, magán viseli a közösség jövőjének sorsát, és ítéletét is. Ez így van, szerintem akkor is, ha az egyén erről nem vesz, nem hajlandótudomást venni. Ezek a személyek egy közösség talán legnagyobb terhei. Hiszen, ők azok, akik a maguk felelősségét is ráterhelik azokra, akik amúgy hordozzák a közösségért való saját felelősséget, a maguk tudatosságával, és életállapotuk bölcsességével. De, tudva azt is, hogy a közönyösséget és a közömbösséget fel kell vállalniuk, a nélkül, hogy tudnák, tisztában lehetnének azok szükségével!

Atyám, Te, aki mindent ismersz, mindent eltűrsz, és minden oktalanságot, emberi butaságot, együgyűséget a Fiú vállára tettél, és benne mindezzel kiengesztelődtél, bocsásd meg képtelenségemet a jóra, és egészíts ki magadban. Ámen