Jézus vizet kér a szamáriai asszonytól

Zsid 7,1-3.15-17 - Mert ez a Melkizedek, Szálem királya, a fölséges Isten papja, aki Ábrahámnak eléje ment, amikor az a királyok legyőzése után visszatért, megáldotta őt. Ábrahám tizedet adott neki mindenből. A neve előszöris azt jelenti, hogy az igazságosság királya, azután pedig Szálem királya [Ter 14,17-20], azaz a békesség királya; apa nélkül, anya nélkül, nemzetségtábla nélkül jelent meg; mivel sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, hasonlóvá lett Isten Fiához, és pap marad mindörökké [Zsolt 110,4]. Ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkizedekhez hasonlóan más pap támad, aki nem a testi parancs törvénye szerint lett azzá, hanem az örök élet ereje szerint. Mert így szól a tanúságtétel: „Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint” [Zsolt 110,4].

Mk 3,1-6 - Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: „Állj középre.” Aztán megkérdezte tőlük: „Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?” Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Jézus vizet kér a szamáriai asszonytól. Ehhez társul az ökumenikus hét liturgiájának ötlete: az igeliturgiára érkező közösségek vezetői egy-egy kancsó vizet töltenek bele egy tálba. Ebből születik meg bennem az ötletnek a gondolata: nekünk keresztényeknek a magunk cselekvő szeretetét kell összeadni, aminek jelképe a víz. Mely, ha megtölti a tálat, és attól túlcsordulóan áztatja meg a földet a keresztények szeretete, akkor ettől válhat a föld termékennyé, bőven termő talajjá.

Ma reggel nem volt alkalmam rá, hogy elmélkedjek. Mert ma hajnalban sokan értem aggódtak, és az én életemért tették dolgukat. Éjjel kórházba kerültem, de hála Istennek, hogy ambuláns segítséggel estére újra itthon lehetek. Talán azért, hogy estére megszülessen bennem a mai nap üzenete.

Ez a keresztények hitéből túlcsorduló kép apropóján. Jézus inni kér a szamáriai asszonytól. Aki kivetett, lenézett, ugyanakkor szomjúhozza az igazságot. Végül is, többnyire, azt hiszem, hogy ilyenek vagyunk. Mi, keresztények is. Jézus pedig írt kínál ennek az asszonynak a "sebére".

Jézus az igaz ember, aki egészen egységben van emberségében is az Istennel. Ő a prototípus, akiből gondolta tovább az Isten az egész teremtést: "benne volt az Ige, még mielőtt bármi is lett volna". Halljuk a szentírásban. Mi pedig részei vagyunk Krisztusnak, Pál szavai szerint.

Ide szúrnám be kijelentésemet, amit majd megpróbálok megmagyarázni, Krisztusból, Krisztussal, és Krisztusban: az Istennek mindegyikünkre szüksége van, számít ránk, hogy különbözőségeink ellenére is képesek vagyunk közösségre jutni! Ránk Isten egyként számít!

Jézus Krisztus az egész, a teljes ember, képes magához vonzani, és az Atyában megbékíteni minden embert, ahogy tette ezt a szamáriai asszonnyal, a bénával, a vakkal, de még a leprással is. Nekünk magunknak ez képtelenség. Azonban, ha mi, keresztények, Jézusban közösségre tudunk lépni, akkor általunk Jézus teljessége képes a világban kibontakozni. Jézus által pedig, Isten terve képes megvalósulni. Tehát, Isten elképzelésében, terve szerint, sokkal természetesebb különbözőségünk, mint számunkra az, hogy közösséget alkossunk a Fiúban, a Szentlélekben, és az Atyában.

Minket nem esetlenségünk, vagy esedékességünk, együgyűségünk, vagy kishitűségünk fog üdvözíteni. Hanem az, hogy hiányosságainkat megengedjük egymásnak kiegészíteni. Mi, Krisztussal ellentétben, csak akkor érhetjük el teljességünket, ha egymással szövetségesekké leszünk. Amihez alázatosakká, engedelmesekké, megengedőkké és nyílt szívűekké kell válnunk, amire esélyünk, módunk, csak a krisztusi szeretet gyakorlásában van.

Ami, nem azonos azzal, hogy kényszeredetten, erőlködéssel, magunk ellenében is, kamikázé akciókra vetemedetten - nem tisztelve, nem szeretve magunkat, kiben Isten akar kibontakozni, jelen idejűvé lenni - akarjuk a Jót tenni, mikor nem is ismerjük e fogalmat Isten értelmezésében.

Mennyei Atyánk, segíts bennünket Fiadban testvérekké lenni, hogy így valósulhasson meg közösségünk Benne. Benne létünk túlcsorduljon bennünk, termékennyé téve a földet a szeretet megélésére, szándékod szerint. Ámen