A Megtestesült Ige tizenkettőt választ maga mellé

Zsid 4,12-16 - Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol az értelemnek és a léleknek, az ízeknek és velőknek elágazásaihoz, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk. Mivel tehát olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsunk ki a hitvallás mellett. Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűnt kivéve. Járuljunk ezért bizalommal a kegyelem trónja elé, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet találjunk az alkalmas időben való segítségre.

Mk 2,13-17 - Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte őt. Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta és azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

A Megtestesült Ige tizenkettőt választ maga mellé. Mint Izrael tizenkét törzsének jellemábrázolása, úgy rajzolódik ki jézus körül Isten kitárulkozó szeretetének titokzatossága. Talán pontosan azért, hogy minden féle, fajta, érzelmekkel dúsított, vagy tudatos, kreatív, és bizonytalan, káromló és imádó, esendő, és állhatatos, törvénytisztelő, és törvényalkotó ember rátaláljon arra az Istenre, Aki magát örökíti mindegyikünkbe, mikor megteremt bennünket, embereket.

Jézus, mintha azt kérdezné: melyikőtök vallja, tartja magát egészségesnek, épnek, hibátlannak. Melyik ember az, aki annyira beteg, romlott, hogy már azt sem látja, gyógyulnia lenne szüksége? Persze, tudom, most egyből visszakérdeznének sokan, miközben értetlenül néznek rám: ugyan ki az, aki nem veszi észre azt, ha valami fáj? Erre én azt kérdezem: ha fáj is valami, ugyan tudjuk azt, hogy mi fáj, vagy csak azt érezzük, hogy fáj, és arra pedig nyomban azt mondjuk, hogy ó, csak azért fáj, mert megütöttem, vagy megütöttek, esetleg, összezörrentünk. Majd elmúlik! Igen, általában hárítunk. Különösen akkor, ha az nem fizikai probléma. Hiszen a TV ontja a negatív eseményeket, élményeket, amivel megtanít bennünket rá, hogy hárítsunk, ne engedjük azt, hogy a lelki fájdalmak elnehezítsenek, miközben azok tudatalattinkban mérgeznek. Az aztán a legvégső, hogy belássuk, hogy minden fizikai betegségnek van lelki vonzata is, sőt talán a lelki betegségek eredményezik a fizikai betegségeket is.

Oda szeretnék kilukadni, hogy a hitbéli gazdagság alapfeltétele az, hogy lelki hiányosságunkat, fogyatékosságunkat, magányosságunkat, betegségeinket felvállaljuk, beismerjük. Merjünk alázatosak, és szelídek lenni! E nélkül megváltottságunk nem juthat érvényre rajtunk! Nem képes teljesülni!

Ha a világban vagyok, nem kerülhetek a világon kívül. Még remeteként sem. Viszony rendszeremben – e világban - nem kerülhetem el bűnösségemet. Nem lehetek bűn nélkül való, csupán, mert … Mert, ahogy a homokozóban sem kerülhetem el, hogy homokos legyek, ahogy rám fújja a szél a homokot, ahogy bele lépek már is homokban tapogok, ahogy egy homokos kezű emberrel kezet fogok, már is homokos leszek, vagy, ha valaki fetreng a homokban és hozzám ér, stb. Egymást tesszük azzá, akarva akaratlanul. A társadalom fertőzöttségén múlik csak az, hogy a társadalom éppen most hol tart, mit tekint már bűnnek és mit nem. Ahogy egy pohár, ha félig van, úgy lehet félig üres, vagy félig tele is.

Jézus, nem magához méri a másik embert, nem emberi mivoltában minősíti az embereket, hanem mindegyikünket az Atyához viszonyítja: Az Atya szeretetében Te ki vagy, és téged kinek szeretne tudni az Atya?

„Kövess engem!” Azt jelenti, Jézus szájából, hogy legyél társam, barátom, abban a kapcsolatban, amiben én vagyok – emberként – az Atyával!

Akarom, Jézus, hogy betegségemben orvosom légy, szabadítóm, megmentőm, megváltóm, hogy az Atyával társaságra lelhessek! Ámen