A tisztátalan léleknek nincs hatalma

Zsid 2,5-12 - Mert nem angyaloknak vetette alá Isten az eljövendő világot, amelyről beszélünk. Sőt, az egyik helyen valaki tanúságot is tett erről: „Mi az ember, hogy megemlékezel róla, s az ember fia, hogy meglátogatod? Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál; dicsőséggel és tisztelettel koronáztad, és mindent a lábai alá vetettél” [Zsolt 8,5-7]. Mert azzal, hogy mindent alávetett, nem hagyott semmit sem, ami ne lenne alávetetve neki. Most azonban még nem látjuk, hogy minden alá van vetve neki. Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni, amikor így szól: „Hirdetem nevedet testvéreim előtt; a közösségben dicsérni foglak téged” [Zsolt 22,23].

Mk 1,21-28 - Bementek Kafarnaumba. Szombaton mindjárt bement a zsinagógába és tanított. Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. Volt a zsinagógájukban egy ember a tisztátalan lélek hatalmában. Ez így kiáltott föl: „Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus! Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle.” A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta őt, majd hangosan kiáltva kiment belőle. Erre mindnyájan elcsodálkoztak, s azt kérdezték egymástól: „Mi ez? Új tanítás, hatalommal? Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?” Egyszerre elterjedt a híre Galilea egész vidékén.

A tisztátalan léleknek nincs hatalma – Jézus ellenében – az emberen! Azonban arra nincs semmi garanciánk, hogy Jézus nélkül képesek lehetünk legyőzni a gonoszt.

Az első állításomra Jézus több megerősítéssel is szolgál. Azonban, már az ószövetségi ember is tudta, hogy „az Úr félelme kiűzi a bűnt” [Sir 1,27]. Jézus azt mondja, „ne szálljatok szembe a gonosszal” [Mt 5,39]. De azért mondja ezt, mert tudja, miért jött, mit vállalt magára, és tudja, hogy Isten szentlelke mire képes: „Ő, amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságosságról és az ítéletről: vagyis a bűnről, hogy nem hisznek bennem; az igazságosságról, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; és az ítéletről, hogy ennek a világnak a fejedelme megítéltetett.” [Jn 16,8-11] Megítéltetett már akkor, mikor az üdvösség szerzőjét „a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta”.

Jézus, már működése kezdetén kijelentette, tegnap hallottuk éppen: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” [Mk 1,15] Aki a mai evangéliumban pedig már ördögöt űz. A két elhangzó szentírási rész közötti összefüggéseket később magyarázza meg: „ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa.” [Mt 12,28]

Jézus az ajtó, Akin keresztül beléphetünk Isten országába. Az által, hogy megszabadít bennünket a gonosz hatalmától. Igen, már ebben a világban meg akar szabadítani bennünket a gonosztól való félelemtől, ha Isten szeretetébe öltözködünk, ha Istenben éljük meg életünket, és nem azt várjuk el, hogy Isten élje a mi életünket. Mert ez utóbbi, biztos, hogy nem fog menni. Hiszen, akkor Isten felett hatalma volna a gonosznak. Miért akarnám én ezt? Mi jó származhatna ebből nekem?

Jobb, ha megértem Jézus mit akar e kijelentésével mondani: »A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és ez csodálatos a mi szemünkben’? ^{(Zsolt 118,22-23)} (…) Aki ráesik erre a kőre, összezúzza magát, akire pedig ez ráesik, azt szét fogja zúzni.« [Mt 21, 42; 44] E kő védelmem lehet, ha megengedem, hogy megvédjen engem, mint kősziklám, erős váram, a gonosz támadásaitól. Én nem félni akarok, és nem rettegni, hanem szeretetében békességemre lelni!

"Dicsérem és segítségül hívom az Urat, és megszabadulok ellenségeimtől." [Zsolt 18,4]

Rád bízom magam Istenem, hogy szereteted oltalmam legyen! Ámen