Keresem a család és a hit kapcsolatát
Ter 15,1-6; 21,1-3 - Ezen események után az Úr látomásban beszédet intézett Ábrámhoz, és azt mondta neki: „Ne félj, Ábrám, én az oltalmazód vagyok, és igen nagy lesz a jutalmad!” Ábrám ekkor megkérdezte: „Uram, Isten, mit adhatnál nekem? Gyermektelenül költözöm én el, s házam gondviselőjének fia, a damaszkuszi Eliézer örökli a házamat!” Aztán így folytatta Ábrám: „Nem adtál nekem gyermeket, és íme, a házamban született rabszolga lesz az örökösöm!” De az Úr azt válaszolta neki: „Nem az lesz az örökösöd, hanem aki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd!” Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.” Hitt az Úrnak, s ez igazságul tudatott be neki.
Az Úr azután meglátogatta Sárát, amint megígérte, és teljesítette Sárának, amit mondott. Fogant ugyanis és fiút szült Ábrahámnak vénségében, abban az időben, amelyet Isten előre megmondott neki. Erre Ábrahám elnevezte fiát, akit Sára szült neki, Izsáknak.
Zsid 11,8.11-12.17-19 - Mivel hitt, azért engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak, hogy elköltözzék arra a helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4], bár nem tudta, hová megy. Mivel hitt, azért nyert még a meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek hitte azt, aki az ígéretet tette. Ezért származtak egy embertől - és pedig egy ereje vesztettől - olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: „Izsák utódait hívják majd utódaidnak” [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát - előképül - vissza is nyerte.
Lk 2,22-40 - Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek” [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” Volt egy Anna nevű prófétaasszony is, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előre haladt már napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzessége után; nyolcvannégy éves özvegy volt, és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádsággal szolgált ott éjjel és nappal. Ő is odajött ugyanabban az órában, dicsérte az Urat, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Izrael megváltását. Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe. A gyermek pedig növekedett és erősödött, telve bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt vele.
Keresem a család és a hit kapcsolatát, mely eredendő és őrizendő kapocs közöttük.
Ha Krisztus mellől tekintek előbb a család intézményére, akkor azt mondom, hogy az, egy olyan társadalmi közeg, mely meghatározója társadalomnak, nemzetnek. Tágabb értelemben olyan fészek, melyben a személyiség alakul, formálódik, és lesz erővé, mégpedig meghatározó erővé az egyén és a társadalom vonatkozásában egyaránt. Vagyis a család az a közeg, melyen keresztül az élet minden problémája kialakul, de amin keresztül kezelhetők is a problémák.
Egy, a „Család és hit” kérdését tárgyaló cikket találtam a neten, amiben ez áll:
„A teremtéstörténetet olvasva, olvassuk, hogy Isten a világot jónak teremtette. Mind a hat nap végén azt találjuk: „Isten látta, hogy ez jó.” De ha ma körülnézünk, azt látjuk, hogy egy szétesett világban élünk, széteső értékrenddel: az emberek értékek helyett érdekek mentén orientálódnak. Erkölcs helyett fontosabb a személyes szabadság biztosítása. Nincsenek hősök és példaképek, helyettük sztárok vannak meg celebek. A tömegmédia a show-műsorokkal, sorozatokkal, való világgal alakítja a közízlést és közerkölcsöt. Igazi örömök helyett a jelszó: Élvezd! Élvezetek az evésben, ivásban, testi kapcsolatokban. Terjed a kábítószer, nő a szenvedélybetegek száma. Elöregedő társadalom vagyunk. Nagy a mortalitás, alacsony a születési ráta miközben magas az abortuszok száma. Az öngyilkosságban élenjárók vagyunk. Az öreg és beteg ember teher. Szétesett családok, és társkapcsolatok. Lassan többségben vannak a csonkacsaládban felnövő gyerekek. Egy szuszra ennyi is sok.
Mi az oka ennek a szétesettségnek? Lélektanilag egy szóval lehetne összefoglalni: az otthontalanság minden formája, ami a társadalmunkban élő tömegembert jellemzi. A mai tömegembernek nincs élő kapcsolata Istennel, nincs élő kapcsolata a saját környezetével, a gyökereivel, és nincs élő kapcsolata embertársaival. Ez a kapcsolat nélküliség sok ember számára kínzó, egyfajta pokolnak is nevezhető, ami a magányosságban és otthontalanságban, és a lelki szembenállásban testesül meg Istennel és az emberekkel kapcsolatban.
Ha ezt a világot meg akarjuk gyógyítani, akkor ezt az otthonosságot újra kell építeni. És ez a munka a családunkban, az otthonainkban kezdődik, ahol a szeretet légköre uralkodik.” (upload.emecclesia.hu/doc_42406551.doc) Bár a cikk anonim, ezzel az okfejtésével mégis egyet tudok érteni. Valószínűleg leegyszerűsített összefoglalása ez a problémának, mégis helytállónak nevezném.
Még jobban összetömörítve a kérdést, talán azt bizonyosan megállapíthatjuk, hogy a médiának roppant nagy szerep jut korunkban, ami azonban anyagi érdek mentén formálódik, és inkább tekinti az érdekelvűséget rendező elvének, mint az értékelvűséget.
Ezzel szemben mondja a krisztusi életelv, Jézus szavai szerint, a Lk 12,31-ben - például - hogy az Isten országát keressük, ebben a világban, és akkor az, amire itt van szükségünk, azt is meg fogjuk kapni hozzá.
Amit én úgy mondanék, hogy, ha merünk távolabbra tekinteni, akkor a közelebbi dolgok természetes velejárója lesz életünknek. Míg, ha közelre tekintünk, akkor elveszítjük perspektívánkat. De ez nem fog sikerülni akkor, ha erre nem neveli senki az embert.
Ahogy az elején leszögeztem, minden probléma abban a közegben gyökeredzik, amiben nevelődünk, de, éppen ezért, minden problémát is abban a közegben lehet kezelni is. Bele kell nőni, bele is nő mindegyikünk a szokásokba, szokásainkba. A tömeghatás csak ez után éri az emberkét. Talán így válik fontos szereplővé a család. Ami persze, az anyagi haszon oldaláról tekintve ellenség: hiszen, ne akarjon az ellen senki tenni, hogy a médián keresztül megvásárolható érdek érvényesülhessen. Hiszen ebben van a pénz, és ahol a pénz diktálja a tömegpszichózist, ott a tömeg fogja szolgálni az anyagi érdeket! Ez pedig, lássuk be. az önpusztítás eszközrendszere, azzal szemben, amit Jézus Krisztus hirdet: ahol a személy, és a személy misztériuma az érték, a minőség, és a tiszteletet követelő, és érdemlő valóság. Igen, két világ politikuma áll egymással szemben: e világé, és az örökkévalóságé, mely attól örökkévalóság, leegyszerűsítve, hogy életet áraszt, perspektívát nyújt az ember számára, a pillanat mulandósága ellenében.
A Szentcsalád egy aktuális, és időszerű momentumára helyezném ma a hangsúlyt, ami mindannyiunk és minden családi kapcsolatunk számára lehet minta: legyenek családjaink olyan személyiségfejlődésre alkalmas centrumok, ahol krisztusi emberek növekedhetnek, cseperedhetnek fel, igazi, és értékes személyiségek, ami csak az isteni szeretetben, így a hit bölcsességével válhat méltóságává embernek, és társadalomnak!
Példaként említeném Ferenc pápa 2013 Család vasárnapján mondott beszédének részletét, melyben a Szent Család példája kapcsán mondta: „Emlékezzünk a három kulcsszóra, amelyre szükség van ahhoz, hogy a családban békében és örömben éljünk: kérem, köszönöm, bocsáss meg. Amikor egy család tagjai nem tolakodók, és „engedélyt” kérnek, amikor nem önzők és megtanulnak „köszönetet” mondani, amikor egy családban észreveszik, hogy valami rosszat tettek és tudnak „bocsánatot” kérni, akkor abban a családban béke és öröm uralkodik.” (A szöveg a következő oldalról származik http://hu.radiovaticana.va/news/2013/12/30/ferenc_p%C3%A1pa_%C3%BArangyala_im%C3%A1ds%C3%A1ga_a_n%C3%A1z%C3%A1reti_szent_csal%C3%A1d_%C3%BCnnep%C3%A9n/ung-759722 a Vatikáni Rádió honlapjáról.
Ebben legyen Mennyei Atyánk, Jézus Krisztus, és a Szentlélek társunk! Teremtő kegyelmedben segíts meg bennünket! Jézus, Mária, József legyetek értünk, velünk, és közöttünk! Ámen
