„A Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”!

2Sám 7,1-5.8b-11.16 - Történt pedig, hogy amikor a király már a palotájában lakott, s az Úr már nyugodalmat szerzett neki mindenfelől valamennyi ellenségétől, így szólt a király Nátán prófétához: „Nem látod-e, hogy én cédruspalotában lakom, az Isten ládája pedig bőrök között van?” Azt mondta erre Nátán a királynak: „Eredj, tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert az Úr veled van.” Íme, azonban még az éjjel szózatot intézett az Úr Nátánhoz, ezekkel a szavakkal: „Eredj, s mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Hát te házat akarsz építeni nekem lakásul? Most azonban ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni a seregek Ura: Én elhoztalak téged a legelőről, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy, s veled voltam mindenütt, ahol csak jártál, s kipusztítottam minden ellenségedet színed elől, s olyan nagy nevet szereztem neked, mint a föld nagyjainak neve. Nos, én népemnek, Izraelnek helyet szerzek, s elültetem, hogy ott lakjon, s ne háborgassák többé, s a gonoszság fiai ne nyomorgassák többé, mint azelőtt, attól a naptól kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Nyugodalmat adok tehát neked minden ellenségedtől, s íme, előre megmondja neked az Úr, hogy házat alkot neked az Úr. hanem állandó lesz házad és királyságod mindörökké színem előtt, és szilárd lesz trónod mindenkor.”

Róm 16,25-27 - Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket evangéliumomban és a Jézus Krisztusról szóló tanításban, s annak a titoknak a kinyilatkoztatásában, amelyre az örök idők során hallgatás borult, de amely most az örök Isten parancsára a próféták iratai által a hitnek való engedelmesség végett nyilvánvalóvá lett, s így minden nemzet előtt ismeretes, az egyedül bölcs Istennek, Jézus Krisztus által, tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

„A Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni”! Na, ilyent senki más még nem hallott, csak Mária! Pedig, hallhatott volna más is ilyen megszólítást?

János evangéliumának az elején olvasom ezt: (Jézus) „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ.” [Jn 1,10]. „Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében” [Jn 1,12] Majd később János megvilágításában ez áll: „Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Isten nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.” [Jn 1,16-18]

Mária világra hozza a Szentet, Aki Isten Fia. De, akinek ebben a névben hiszünk, hogy Ő Isten Fia, azok hatalmat kapnak Tőle, Jézustól rá, hogy magukat Isten gyermekeinek nevezzék. Jézus már anyja méhében elnyerte az Isten Fia nevet. Mi mindnyájan, akik azonban megkeresztelkedünk Benne, vagyis: hittel valljuk, hogy Ő az Isten Fia, és tanítását, életmódját, tanácsát ekként fogadjuk - életre kívánjuk kelteni -, kifejezzük, hogy részesedni szeretnénk abból a kegyelemből, mely Őt magát Isten Fiává tette, hogy mi is, „Istentől szülessünk újjá”! Bár nem fogantatásunktól, de bizony lehetünk, magunkra érthetjük azt, saját elhatározásunk következményeként, az Istengyermeki hatalmat, méltóságot! Az által, hogy Jézus teljességéből merítünk, megmerítkezünk benne, belé oltódunk, bennünk megszülethetővé válhat, mert átengedjük énünket Krisztus kinyilatkoztatásának! Igen, ez azt is jelenti, hogy szentté lehetünk.

Hinnem kell, hogy Krisztusban megszentelődtem, megváltásában részesedtem. Azonban, hogy részesedjek ebben az ajándékban, magamat erre az ajándéknak a befogadására alkalmassá kell tennem, nyitottá, szelíddé, és alázatossá. Mert nem arról van szó, hogy birtokolhatom, hanem arról, hogy a kegyelem erjedésbe mehet, bennem és általam. Igen, azt hiszem, hogy így válhatok Krisztus teljességének részévé – nem részesévé!

Igen, Krisztusra van szükségem. Jézusra, az emberre; és Krisztusra, az Isten Fiára! Mert szentté akarok lenni! Ami nem hóbort, nem nagyképűség, nem bolondéria. Hanem vágyam a teljesség után, mely a magam teljességének az elérése, ami elérhető Általa, kinek teljességéből részesülök! Lélek, legyél éltetőm, és művelőm, mívelőm, hogy míves emberré válhassak, ki az Isten dicsőségére lehet! Ámen