Az jut ma eszembe, hogy

Jer 23,5-8 - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk. Azért íme, jönnek napok, - mondja az Úr, - amikor nem mondják többé: „Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!”, hanem: „Él az Úr, aki felhozta és elvezette Izrael házának ivadékait észak földjéről és minden országból”, ahová elűztem őket; és a saját földjükön fognak lakni.”

Mt 1,18-24 - Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig fölkelt álmából és úgy tett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

Az jut ma eszembe, hogy vigyáznunk kell, hogy a fürdővízzel ne öntsük ki a gyereket is! Ennek a népi bölcsességnek a jelentéséről elmélkedek a mai evangélium kapcsán, Isten kegyelméből, az Atya iránti szelídségből, és a Fiú iránti szeretetből.

József döntéséhez a mai történet elbeszélése csak körítés. Azonban ebben a környezetben válhat érthetővé a hívő ember tudatossága és Istenhite közötti viszonyának rezonanciája – kényszerrezgése -, realitása, összhangja és szinkronitása, ami az emberi méltóság kincse, értéke, zamata, művészete.

Van egy hithű férfi, aki döntéshelyzetbe kerül. Tény az, hogy pillanatnyi élethelyzetében meghozta a döntését: szeret egy nőt, aki hozzá hasonlóan hithű, tiszta, őszinte, szeplőtelen, józan, egészséges, szép is, ezért feleségül szeretné venni. Ebben az életállapotában derül ki az, hogy az asszony áldott állapotba került, amiért a férfi nem tett semmit. Bizonyos abban is, hogy a szeretett nő elfogadta a férfi döntését, és ahhoz társítja a maga döntését is. Ebből következik az, hogy kizárhatja a férfi azt, hogy a nő más férfival kerülhetett olyan kapcsolatba, amiről ő nem tud, és aminek következtében került várandós állapotba. Tehát, a hithű férfiú az emberi tényezőket kizárhatja, mely a két ember döntését befolyásolhatná. De akkor mi történt? Marad a kétség, és az értetlenség, ami óhatatlanul zavart kelt az emberben, még akkor is, ha hitében erős, sziklaszilárd meggyőződéssel él. Kétségei között a hithű ember oda fordul Istenhez, hogy tanácsot kérjen, eligazítást: mit tegyen, mit kérsz tőlem Istenem? Kénytelen a döntését, illetve a másik ember döntését felülvizsgálni, átértékelni, vagy sem?

Isten jelen van életünknek minden pillanatában, ezt tudja a hithű ember, de azt is tudja, hogy erre a jelenlétére magának az embernek kell feleletet adnia azzal, hogy jelenlétét tudomásul veszi, de azon túl: Isten jelenlétére rá is bízza magát, különösen az olyan helyzetekben, amikor emberileg nem látja kérdéseire a feleletet, a magyarázatot. Isten jelen van, látja az ember gyötrődését, kínlódását, és azt is, hogy nem képes, nem is akar egyedül döntést hozni, és még kéri is Istenének a segítségét!

József „ezeket forgatta szívében”, amikor … Ebben a bibliai képben angyal jelenik meg, mely üzenetet hoz az Istentől József számára. Az ember hite nem arra kell, hogy képessé tegye, hogy angyalt láthat e, vagy sem! Hanem arra való a hit, hogy a válaszban megismerje, felismerje az Isten üzenetét, mely kétségeit képes eloszlatni. Erre mondjuk azt, hogy hitében meggyőzte, eloszlatta félelmét, kételyeit. Nem a látomáson van a hangsúly, véleményem szerint, hanem azon a személyes kapcsolaton, mely ember és Isten között létrejön, és ez a kapcsolat kettőjük között olyant eredményez, ami megoldást jelent a helyzetben, még akkor is, ha a társadalmi környezetben a döntés nem nyer elismerést, illetve a társadalmi környezet megítéltetésével nincs összhangban. Mert a hívő embernek fontosabb kell, legyen az, hogy Istenével legyen összhangban, mint az őt körülvevő társadalmi közeggel, még akkor is – Uram bocsáss! – ha azon, a vallási társadalmi közeget kell értenünk. Ez az, amit a vallás oldaláról nagyon nehéz kimondani, szinte képtelenségnek tűnik. De pontosan azért, és akkor van ez így, ha a vallásos társadalmi közeg inkább emberi, mint - ahogy egyébként kéne lennie – isteni.

József döntésének a nagysága ebben van, és ebben ad mintát a kereszténység számára, a világ számára! Tudva, és elfogadva azt, hogy a döntés helyességére a válasz minden esetben csak utólag érkezik meg. Jézus születik, a megváltónk, annak következtében, hogy József megengedte azt, hogy rajta – döntésén, és döntésükön - Isten akarata érvényesüljön! Meg kell éreznünk Ádám és József döntése közötti diszharmóniát!

Mennyei Atyám, köszönöm József emberi alakját, akiről semmi többet nem tudunk meg valójában az Írásokból, csak ennyit. De ebben az egy jelenetben is oly sok mindent tudtunkra akarsz adni! Enged tisztelnem, és elfogadnom a Te bölcsességedet, és hatalmadat, hogy jelenléted az életemben minden nappal erősödni, kiteljesedni lehessen képes! Ámen