Jézus mai szavaival egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket

Sir 48,1-4.9-11 - Illés próféta jött ezután; tűzhöz volt hasonló, - a szava lángolt, mint a fáklya --, éhínséget hozott rájuk, és megfogyatkozott a száma azoknak, akik gonosz akarattal bosszantották, és nem tudták szívlelni az Úr parancsait. Az Úr szavával elzárta az eget, és három ízben tüzet hozott le az égből. Ilyen dicső volt Illés a csodáival! Ki is dicsekedhetne hozzád hasonlóan, aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin, akiről meg van írva, hogy az ítélet idején csillapítod az Úr haragját. Kiengeszteled az apa szívét fiával, és helyreállítod Jákob törzseit! Boldogok, akik meglátnak téged, és barátságoddal dicsekednek.

Mt 17,10-13 - Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: „Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie?” Ő ezt felelte: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent [Mal 3,23-24], sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog általuk.” Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik.

Jézus mai szavaival egy fontos dologra hívja fel a figyelmünket. - Olvassuk újra: „Ő ezt felelte: „Illés valóban eljön, és helyreállít mindent [Mal 3,23-24], sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak.” - Az ószövetség jövendöléseiből nem minden valósul meg szó szerint, ahogy Jánosnak sem sikerült mindent helyreállítania. Mert az ember beleavatkozik, megváltoztatni képes Isten eredeti szándékát. De ez, Istent nem hozza zavarba! Isten erre a teremtésre mondta azt, hogy mindez jó!

Igen, számunkra, emberek számára ez érthetetlennek tűnik, mert mi, emberek, más logika szerint működünk. Ha ezt felismerjük, akkor nekünk kell a logikánkon változtatni. Elfogadva azt, hogy ha Isten logikája jó, akkor a mienk kell, hogy hibázzon.

Azonban, amíg nem vagyunk hajlandók változtatni logikánkon, és azt az Isten szándékához igazítani, természetes következménye a szenvedés, melyet mi magunk generálunk egymás számára is. Sőt! Isten számára is! Amit Ő, úgy tűnik, hogy könnyebben tudomásul vesz, mint mi magunk. Mi attól is szenvedünk, hogy szenvedést okozunk, és képesek vagyunk ezt Istenen, számon kérni: hogy engedheti ezt meg? Azt nagyon ritkán kérdezzük meg, hogy mi, hogy engedjük meg magunknak, hogy vesszük hozzá a bátorságot, hogy szenvedést okozunk egymásnak, de még Istennek is? Pedig, ha feltennénk e kérdést magunknak, és ezzel szembe tudnánk nézni, akkor talán könnyebb volna belehelyezkedni Isten közegébe, és logikájába. Hogy az Övé legyen a mienk is, és ne kreáljunk a magunk számára sajátosat, egyénit. Ráadásul, mindegyikünk magának kreál saját logikát, ami óhatatlanul is egymásnak ellentmondó. Ezzel válik logikánk egymás és magunk számára is szenvedést gerjesztővé, mert nem értjük, miért nem válik be.

Persze, azokról beszélek, akik elvileg próbálnak helyesen, mások fejével is gondolkodni, jóra törekedni. Rajtuk kívül vannak sokan, akik ezt sajnos, meg sem próbálják, talán saját hibájukon kívül is.

Azt pedig sajnálatos együgyűségnek vélem, amikor vallási kultúránkba belesavanyodunk, annyira, hogy hitetlenekké válunk. Olyannyira, hogy azt legyünk képesek állítani, hogy Isten szándéka szerinti a szenvedésünk. Én azt mondom, hogy Isten elszenvedi a mi szenvedésünket. Látva értetlenségünket, nyújtja segítő kezét akkor, amikor kiengesztelődését ajánlja fel számunkra.

A láthatatlan cédrus bennünk növekszik, mely végül előlünk veszi el a napot. Oktalan az ember, együgyű és gőgös. Pontosan ezért van szükségünk az irgalmas, és könyörületes Istenre! Máskülönben belepusztulnánk butaságunkba. Igen Uram, én is ember vagyok. De Te, kijózanítani próbálsz bennünket, ezért újra, meg újra visszacsatolásokat építesz bele történetünkbe. Legyél áldott, amiért megmentésünkre sietsz! Ámen