János küldetéséről beszél Jézus

Iz 41,13-20 - Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: „Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek”, -- mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. - Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel. A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette.

Mt 11,11-15 - Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. Akinek van füle, hallja meg.

János küldetéséről beszél Jézus. Azért, hogy a nép megértse: értük volt küldetése, hogy megigazulást nyerhessenek.

De, nekem is szól Jézus szava. Kinek füle van, hallja meg! Ugyanis: János, Jézus eljövetelét hirdeti, Aki nagyobb a világ számára emberként, mint János. A mennyek országát Jézus hirdeti meg! Ahol a legkisebbnek is több becsülete lesz, mint e földön Jánosnak kijutott.

De, Jézus mire utal, amikor azt mondja, hogy „a mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg”?

Máté az, aki a mennyek országáról beszél, és nem Isten országáról. Keresztelő János azt hirdette, hogy tartsatok bűnbánatot, keresztelkedjetek meg. Erőt venni magunkon, felismerni bűnös voltunkat, és e felett bánatot tartani, fájlalni, megszenvedni azt a felismerést, hogy nem vagyok bűn nélkül való! Ez volt János működésének a lényege. Azok körében, akik vallották Isten létezését, és Istennel való viszonyukat elismerték.

Aztán jött Jézus, akiről szólt János jövendölése, és akinek elfogadására, a tanításának alappilléreként szolgált a bűntudat felismerése magamban, ami alázatra bírt és szelídségre. Pontosan azért, hogy befogadóvá válhassak Jézus tanítására, aki pedig a mennyek országába akart meginvitálni minden embert, aki már képessé lett a bűnbánatra.

Máténál (13,31-32) azt olvasom, a mustármagról szóló példabeszédben, hogy a mustármag, mikor elültetik parányibb minden más magnál. De aztán, hatalmas fává terebélyesedik. Példa ez számunkra, emberek számára, akik születésünkkor a világmindenséghez képes jelentéktelenül picinek látszunk, de, ha felnövünk, és a lelkünk kibontakozásán fáradozunk akkor a mennyek országa számára hatalmas fává kiteljesedhetünk, aki mellett János – aki az emberek között a legnagyobb Jézus szemében – elhalványul. Hogy erre a teljességre eljuthasson ember, bizony sok szenvedést kell magára vennie, vagyis, erőszakot kell venni magán, hogy ne e világnak éljen, hanem Isten tetszésére váljon!

De Máténál a 13 –dik fejezetben olvashatunk még számtalan példabeszédet, akár a kovászról, vagy a konkolyról, a kincsről és a gyöngyről, vagy a tengerbe vetett hálóról. Mindezek végén így beszél Jézus, amit érdemes a mai nap tanításának fényében újra olvasni: „Megértettétek mindezeket?« Azt felelték neki: »Igen.« Ő pedig azt mondta nekik: »Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.« [51-52]

Ezzel azt próbálja értésemre adni Jézus, hogy nincs egyetlen, megkövesedett magyarázata példabeszédeinek. Azok mindig a személyhez szólóak, akkor és ott, ahol és aki olvassa! Éppen ezért nagyon lényeges ez a záró mondata Jézusnak. Ezzel a mondatával teszi örökéletűvé tanítását. Éppen most időszerűvé és aktuálissá a példabeszédeit.

Máténál nem érnek véget a 13-dik fejezetben Jézus példázatai a mennyek országáról. A 18-dik fejezetben olvassuk a könyörtelen szolgáról szólót, majd a 19-dik fejezetben a kisgyermek példázatát. A 20-dik fejezetben találjuk a szőlősgazdáról szóló példázatot, a 22-dikben a királyi menyegzőről szóló elbeszélést, végül a 25-dikben az okos és balga szüzekről hallgathatunk tanácsot.

Minden egyes példabeszéd elvárásokat, mintát, példát, fejlődési irányt mutat a számunkra. Bizony, a fejlődés erőszakkal jár, magunkat kell a középszerűségből, a megszokásokból kimozdítani, vagyis az állóvizet kell megmozgatnunk, ami megerőltetést jelent, erőszakosságot abban, hogy Jézust akarom követni, a magam teljességének eléréséért tenni akarok. Nem nyugszom meg magamban, és a magam töredékességében. Tudva, hogy a teljességem elérésére - mikor már magam mindent megtettem, Isten irgalma is kell! De vágyom rá, eléréséért kész vagyok szenvedni is, erőszakot venni magamon.

Ez az, amiről talán Jézus beszél! Az erőszakosoké lesz a mennyek országa! Akik képesek legyőzni önmagukat, hogy

Lukács 17-ben olvasom: „Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: »Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ‘íme itt van,’ vagy ‘amott’. Mert az Isten országa köztetek van.« [20-21] Az, hogy Isten országa, vagy a mennyek országa nem jön el szembetűnő módon, azon én azt értem, hogy egy folyamatos fejlődés, egyéni személyiség fejlődés következménye az, hogy előbb közöttünk váljon „tapinthatóvá” a mennyek országának közege, de pontosan az által, hogy egyesekben, bennünk kezd el kiteljesedni az a politikum, mely végül Krisztus közösségének a közéletévé válik.

Személyiségünk fejlődését nem odázhatjuk el, dolgoznunk kell azon, ha krisztusi közösségre vágyunk. De ehhez közösségben kell lennünk, ahol egymást csiszolhatjuk, egymás formálhatjuk, alakíthatjuk, hogy képesekké váljunk a krisztusi közéletiségre, megtapasztalva magunk között, hogy itt van az Isten országa közöttünk!

Mindannyiunknak felelőssége van ebben önmagunk, és egymás üdvösségéért is! Így kell hordozni magunkat, és egymást, elviselni magunkat és egymást is. Hiszem Atyám, hogy Te engeded meg nekünk a szenvedés keservét, fájdalmát, mert Te tudod, hogy hányszorosa, mennyivel nagyobb lesz az a boldogság, amit megélhetünk Isten országának teljességében, amit Te készítesz a számunkra! Segíts, hogy képesek legyünk elviselni, eltűrni, és még hálát is adni sorsunkért, és egymásért, akikkel közösségben akarsz bennünket formálni, alakítani. Segíts meg bennünket, hogy pontosan ebben a helyzetben ahol éppen most tartunk, képesek legyünk reményben és hitben, a Te szereteted által cselekvőkként lenni, a Te dicsőségedre! Megértve Jézus szavait: Vele és összetartva, összetartozókként: „Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.” [Mt 12,30] Ámen