Az egyház ma ünnepelteti Mária szeplőtelen fogantatását
Ter 3,9-15.20 - Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?” Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.” Erre megkérdezte tőle: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Csak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél?” Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett és ettem.” Ekkor az Úr Isten így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között; a hasadon járj, és port egyél életed valamennyi napján! Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.” És elnevezte az ember a feleségét Évának, mert ő lett az anyja minden élőnek.
Ef 1,3-6.11-12 - Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben. Eleve arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.
Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
Az egyház ma ünnepelteti Mária szeplőtelen fogantatását. Ez dogma, az egyház állítása, de amire utaló kijelentés, kinyilatkoztatás nincs Krisztus által. Ha ezt én nem tudom hinni, azért még Krisztus egyházának lehetek tagja? Fontos ez egyáltalán? Vagy valami olyan kijelentés, amivel az embert szabad akaratában, szabad döntésében leszabályozza az egyház?
Úgy gondolom, hogy szabad és kell az, hogy ez is beleférjen Krisztus közösségébe, hogy erről magam számára önálló, és tudatos véleményt formáljak, csak azért, hogy személyem és Isten, valamint szentjei között személyes kapcsolat létrejöhessen, melyben személyes méltóságomban tisztelhetem Istent és az embert. Anélkül, hogy a hierarchiát tiszteletlenül megbántanám, vagy adminisztratív méltóságában megsérteném.
A szentírás soha nem beszél adminisztratív egyházi formációról. Ebben a környezetben mindig személyességet élek meg, mely támogatni, és biztosítani akar arról, mi helyes, és mi szükséges annak, aki elfogadja a keresztségben a Szentlélekkel való közösséget, és ebben a közösségben azt, hogy feladatom letisztítani emberi létemben azt, ami a lényeges, igaz, és szent. Megengedőn, hogy az isteni dimenzióim erősödjenek, az anyagi létemben. Nem az utóbbi ellenére, hanem anyagi létem javára! Ami nem válhat senki más anyagi létének ellenére sem, ha megérti mindegyikünk azt, hogy anyagi természetünk nem örök, hanem valami méltóságra akar elvezetni, felkészíteni bennünket úgy, hogy az a méltóság kiteljesedhessen bennünk. Hiszen ebben a létformánkban Isten pontosan arra próbál felkészíteni bennünket, hogy képesek legyünk elfogadni és el is viselni azt a magasabb rendű, vagy mondhatjuk azt is, hogy szélesebb dimenziók közötti élethelyzetünket. Amit persze, most még képtelenek vagyunk elképzelni is, nemhogy érteni.
Ha ebben a gondolatiságban készülök az Istennel minden nap közvetlenebb kapcsolatra, akkor elhalványul, és végül értelmetlenné is válik a szeplőtelen fogantatás gondolata. Azt is ki merem jelenteni, hogy gyerekessé, és naivvá, szentimentálissá minősül e gondolat, így jelentéktelen tétellé. Nincs szüksége egyikünknek sem a bűnnélküliség fogalmára, hiszen a bűn e világi közeggel egyenlő. Nem kerülhető el e világban a bűnrészesség, így vallom. Kénytelen vagyok a lojalitás, a kompromisszum és a szeretet igenlése érdekében elfogadni azt, hogy nem válhatok bűnnélkülivé, csak és kizárólagosan Isten kegyelméből, megbocsátásából, irgalmából, mert kiengesztelődni akar velem, az emberrel. Így végül részesévé lehetek, jelen idejű tagja lehetek, aki által van – egy kicsit, amilyen kicsiny része vagyok a teremtésnek, de aki nélkül a teremtés nem teljes! Ez az utolsó mondatom az, amiben megdicsőül az Isten. Amiben meg akar dicsőülni az Isten. Minden egyes láncszeme a teremtésnek arra szolgáló rész, hogy benne megdicsőüljön az Isten. Vagyis bizonyossá legyen, hogy mindaz, mit teremtett a szeretet, az jó. Öröktől fogva jó, és örökkön jó!
Mária vonatkozásában van azonban egy momentum, ami mégis a szeplőtelen fogantatás kérdésének a felvetését érthetővé teszi a számomra. Hiszen, Mária személye tekinthető egy küszöbnek, mely az Ószövetségi ember, és az Újszövetségi ember között húzódik.
A választó vonal Mária: még ószövetségi ember, de már az újszövetséget hordozza, és elsőként képviseli is a megváltott, a kiengesztelődött nemzedéket! Az Istennel kibékített első ember egy asszony, Mária, az Isten, a mennyei Atya teremtő társa. De, mint vízválasztó, meg kell tudnunk különböztetni minden embertől! Ennek a megkülönböztetésnek naiv módja az, hogy olyan jellemmel ruházzuk fel, amivel senki más nem rendelkezhet, és ez a szeplőtelensége. Ettől kezdve már közömbös az, hogy állítása az egyháznak igaz, vagy sem. A lényege az, hogy meg kell különböztetnünk Őt, minden embertől, aki előtte született, vagy utána. Még azoktól is, akik nem születhettek meg, mert az ember káros, vagy kóros beavatkozása a teremtésbe, ezt nem tette lehetővé. (E megjegyzésemet nem tekintem elmarasztalónak! Nem is tehetem így! Azonban meg kell tennem, hogy a teremtés szentségét, az ember bűnös voltát, a teremtés szentségének elismerése mellett – e kettőt egyként – magaménak valljam.)
Mi mind, akik az Újszövetség szülöttei, vagy úgy is mondhatom, hogy Krisztusban megajándékozottakként lettünk, Máriához kapcsolódunk, Tőle indulhatunk el, erre az útra, melyet Krisztussal járhatunk, és mely úton juthatunk el az Atyához.
Aki „arra rendelt minket, hogy fiaivá fogadjon Jézus Krisztus által, akaratának jóságos tetszése szerint, és magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Benne részesei is lettünk az örökségnek, mi, akik erre rendeltettünk annak végzése szerint, aki mindent akaratának végzése szerint cselekszik, hogy magasztaljuk az ő dicsőségét, mi, akik már azelőtt is reméltünk Krisztusban.”
Ezért: „Áldott legyen Urunknak, Jézus Krisztusnak Istene és Atyja, aki Krisztusban minden mennyei, lelki áldással megáldott minket. Mert kiválasztott minket őbenne a világ megteremtése előtt, hogy szentek és szeplőtelenek legyünk előtte a szeretetben.”
Dicsőség Istennek! Mária, új evangelizáció csillaga, könyörögj érettünk! Ámen
