Vegyük észre Jézus személyében a törődő embert

Iz 25,6-10a - Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről. Bizony, az Úr szólott! Ezt mondják majd azon a napon: „Íme, a mi Istenünk ő, benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, benne reméltünk, ujjongjunk és örvendezzünk szabadításán! Mert az Úr keze nyugszik ezen a hegyen.” Eltapossák Moábot a lakóhelyén, mint ahogy eltapossák a szalmát a trágyalében;

Mt 15,29-37 - Jézus ezután eltávozott onnan, és elment a Galileai tenger mellé. Fölment a hegyre és ott leült. Nagy tömeg jött oda hozzá, velük együtt sánták, vakok, nyomorékok, némák és sok másféle beteg. Letették őket a lábaihoz, ő pedig meggyógyította őket. A tömeg csodálkozott, amikor látta a némákat beszélni, a bénákat meggyógyulni, a sántákat járni, a vakokat látni, és magasztalták Izrael Istenét. Ezután Jézus magához hívta tanítványait és azt mondta nekik: „Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak és nincs mit enniük. Nem akarom őket étlen elbocsátani, nehogy ellankadjanak az úton.” A tanítványok ezt felelték neki: „Honnan lenne a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy jóltartsunk ekkora tömeget?” Jézus megkérdezte tőlük: „Hány kenyeretek van?” Azt felelték: „Hét, és néhány apró halunk.” Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre. Azután fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek. Ettek mindannyian, és jóllaktak. A megmaradt darabokat felszedték, hét tele kosárral.

Vegyük észre Jézus személyében a törődő embert. Nem száll el attól, hogy Ő maga az Isten, hogy képes megváltoztatni a megváltoztathatatlant, hogy a kinyilatkoztatás szavai általa vannak. Emberként és Istenként is, az emberért van. Azért az emberért, aki éppen ott van, aki éppen odaért, ahol Ő van. Akinek Rá van szüksége.

Figyeljük csak meg a sorrendet: Jézus köré gyülekeznek az emberek, hozzák magukkal a betegeket. Azokat, akik követni akarják Jézust, de nem képesek rá, sánták, így egyedül nem képesek járni. Akik látni szeretnék, de nem látják. Azokat, akik nyomorultak, és azért nem képesek Jézussal kontaktust teremteni. Akik beszélni szeretnének Jézussal, de némák, és sok más betegségben szenvedőket, akiket senki más nem volt képes meggyógyítani. Érthetjük ez alatt, hogy pszichés betegségben szenvedtek, vagy egyéb más lelki betegségben.

Jézus személyes kapcsolatba akar kerülni mindegyikünkkel, minden egyes emberrel, aki keresi Vele a kapcsolatot!

Ez a szentírási jelenet nem szól arról, hogy tanított volna. Ami azonban, nem zárja ki azt, hiszen három napja már együtt voltak, tehát ez alatt személyes beszélgetések, csoportos beszélgetések, tanítások, közös programok is lehettek. Azonban, csak a végén kerül elő az étkezés problémája. Az, hogy Jézus vendégül lássa az egész tömeget. Vajon elmondhatjuk azt, hogy a tömeg már Krisztus közösségeként távozott a hegyről? A kenyérszaporítást, és a halak megsokasítását előszeretettel szeretjük kihangsúlyozni, és az utolsó vacsora eseményével összehozni.

Én magam, ebben az eseményben, semmivel sem tartom hangsúlyosabbnak ezt a csodát, mint azt, hogy minden beteget meggyógyított. Pontosabban, a gyógyítást egyenértékű csodának tekintem azzal, hogy mindenkit a három nap múltával úgy gyógyított, hogy enni adott a számukra. Három nap után, már ez is gyógymód, hogy ételhez juttatja őket.

Ez egy történet, Jézus működéséből. Nem tudjuk, hány ilyen, ehhez hasonló volt még a három év alatt. Én bátorkodom azt gondolni, hogy ez egy volt a több hasonló eset közül. Ami azért lehet fontos, hogy ne misztifikáljuk Jézust, és az adott eseményeket. Tekintsük Őt természetes embernek, és Istennek is. Ami alatt arra gondolok, hogy egy lett közülünk, de azért, hogy bizonyságát adja annak, hogy mi mind egyek vagyunk közülünk. Azazhogy, személyiségünk lehet Isten vonzásában, Jézus példájára, mintájára. Igen, mindegyikünk szubjektum, de mégis hasonlók vagyunk; de nem egymáshoz hasonlók, azonban Jézushoz hasonlók. Istennel való azonosultságban.

Ha már a megszentelt élet évében vagyunk, akkor teremtsünk ezzel a fogalommal is közösséget. A megszentelt élet nem attól az, hogy Jézus azzá teszi. Jézus csupán megengedi, hogy a megszentelődés eszközévé váljon.

Jézus megteszi, amit tennie kell. De nem egyedül! "Megszegte, és odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a tömegnek". Tanítványai azok, akikkel már közösséget teremtett, akikkel már megosztotta küldetésének terhét. Velük együtt, velük közösségben végezte el dolgát, szolgálatát.

Jézus maga, megszentelt ember, és megszentelődést kínál minden embernek azáltal, hogy az Atyát közvetíti ki nekünk, kiszolgáltatja, bemutatja, elárulja az Atya titkát, az Isten intimitásába olt bele bennünket, akik akár kíváncsiságból, akár hittel, akár reménnyel, akár a szeretet megtapasztalása által nyomába szegődünk, figyeljük, és érteni akarjuk Őt, vagy hasonulni akarunk Hozzá.

Nekem Jézushoz kell tartoznom, követnem kell, és tudnom kell, hogy miben szenvedek hiányt, miben kérem tőle a gyógyítást. Azonban azt is tudnom kell, hogy a gyógyulásra miért van szükségem. Mire akarom használni, amivel szolgálhatok az Atyának, az Istennek. Azt is tudnom kell, hogy Jézussal, közösségre van szükségem ahhoz, hogy szolgálattá válhasson gyógyulásom. Az a csoda, amit maga az Isten kész véghezvinni bennem, és rajtam, hogy dicsőségére legyek! E tudatosságomba Szentlélek jöjj, avatkozz bele ott, ahol hibádzik, hogy végső következtetésem beteljesüljön, Mennyei Atyám dicsőségére legyek! Ámen