Merjem a boldogságot megízlelni!

Jel 7,2-4.9-14 - Akkor láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel, akinél az élő Isten pecsétje volt, és hangosan azt kiáltotta a négy angyalnak, akiknek megadatott, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok a földnek és a tengernek, sem a fáknak, amíg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!” Hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezer megjelölt, Izrael fiainak valamennyi törzséből. Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: „Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül [Iz 6,1], és a Báránynak!” Ekkor az összes angyal körülfogta a trónt, a véneket és a négy élőlényt, és a trón előtt arcra borulva imádta Istent: „Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.” Ekkor a vének közül megszólalt az egyik, és azt kérdezte tőlem: „Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?” Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében [Dán 12,1; Ter 49,11].

1Jn 3,1-3 - Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.

Mt 5,1-12a - A tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig szólásra nyitva ajkát így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok, mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.

Merjem a boldogságot megízlelni! Abban a hitben, amiből táplálkozik reményem. Az, amiről János beszél: „amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van. Mindaz, aki ezzel a reménységgel van iránta, megszenteli magát, mint ahogy ő is szent.” Vagyis, Istenbe vetett hitem által kerülhetek közelebb Hozzá.

Ha arra gondolok, hogy az, akit e világban szeretek és fontos a számomra, mekkora bizalmi viszonyt jelent számomra, akkor azzal ráérezhetek arra is, hogy, ha Istenbe helyezem minden bizalmamat, mennyivel nagyobb lesz ebben a világban is a biztonságérzetem. Ez nem függőség, szerintem, hanem hit. Mégpedig olyan hit, ami arra a tudatosságra épül, amit Jézus kinyilatkoztatása által ismerek meg, és ami bennem szétárad az Igéből felfakadó személyesség megtapasztalása által. Igen, arra gondolok, hogy bennem ér össze az Isten személyessége, az a szeretete, mellyel engem szeret, és amit tudatomon és lelki érlelődésemen keresztül vagyok képes átélni. Ugyanakkor, mert fizikai valóságomban vagyok, mégsem idegenülök el a világtól, annak ellenére, sőt azzal együtt, hogy különbséget tudok tenni a két világ között: amiben élek, és amire készülök. Ettől kezdve már egyik sem idegen, ráadásul a halál sem irtózatot keltő misztikum, hanem természetes része annak a létezésnek, melyben vagyok, és amivé lenni igyekszem.

Úgy gondolom, hogy ettől válik, lesz bennem a mai nap kiemelkedő ünneppé: lehetséges, hogy kezet rázzak azokkal, akik már az ég szentjeinek sorában vannak, mert remélem, hogy magam is elnyerem Isten irgalmából e közösséghez tartozás kegyelmét! Éppen ezért, már ebben a reményben kérhetem minden szent közbenjárását, jóindulatát, valamint az általuk már bizonyossággá lett, míg általam, még csak hittel remélt, Isten irgalmas szeretetének kiesdeklését számomra.

» „Mindenható örök Isten, ki megadtad nekünk, hogy egy napon ünnepelhessük minden szented dicsőségét, arra kérünk, hogy sokszoros közbenjárásukra bőven áraszd reánk irgalmasságodat” – hangzik fel az ünnepi mise könyörgése mindenszentekkor. E szavakkal a már mennybe jutott, üdvözült hívek közösségének, a diadalmas egyháznak a közbenjárását kéri a földön élő lelkeket egybefogó küzdő egyház.« (http://www.liturgia.hu/news/mindenszentek-unnepe/) Ehhez a könyörgéshez csatlakozom magam is, és kiterjesztem könyörgésemet mindazokra, akik hittel remélnek az örökkévalóság elnyerésében, ugyanakkor szívem szeretetében magamhoz ölelem mindegyiküket, mert fontosak számomra, ebben az életben, a magam és az ő örökkévalóságuk számára is. Mert Istenben vallom velük közösségemet, vérségi és testi közösségünkön túlian is. Kegyelmedet, jóindulatodat, szeretetedet, irgalmasságodban enged megtapasztalnunk, hogy minden szented közösségében az örök boldogság fényessége ragyogja be már ma, már itt életünket, minden e világi, kicsinyes gondunkon és bajunkon felül is! Ámen