Érthetetlen, hogy az, aki a szeretetről beszél

Ef 3,14-21 - Ezért hajtom meg térdemet az Atya előtt, akitől minden nemzetség nevét nyerte a mennyben és a földön: Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével. Annak pedig, aki a bennünk munkálkodó erőnél fogva mindent megtehet bőségesen azon túl is, amit mi kérünk vagy megértünk, dicsőség legyen az egyházban és Krisztus Jézusban minden nemzedéken át örökkön-örökké! Ámen.

Lk 12,49-53 - Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna! Keresztséggel kell megkeresztelkednem, és mennyire vágyom utána, amíg be nem teljesedik! Azt gondoljátok talán: azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek: nem, hanem széthúzást. Mert mostantól fogva ha öten lesznek egy házban, meghasonlanak, hárman kettő ellen, és ketten három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával; az anya a lányával és a lány az anyjával; az anyós a menyével és a meny az anyósával'' [Mik 7,6].

Érthetetlen, hogy az, aki a szeretetről beszél, tanít, és a szeretetre bíztat, bátorít bennünket, az azt vetíti elénk, hogy nyomában széthúzás, békétlenség lesz.

Tehát, lesz, aki szeretetre gyullad általa, és lesz, akit irritálni fog, vagy meg sem érti, hogy mit is akar Jézus. Pál minderről így beszél: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék, s a szeretetben meggyökerezve és megalapozva fel tudjátok fogni az összes szentekkel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység, és megismerhessétek Krisztus szeretetét is, amely minden ismeretet meghalad, s beteljetek Isten egész teljességével."

Pál beszél így, aki nem érti, hanem éli Krisztus tanítását, és hirdeti nekünk! Krisztus szeretetét az értheti, aki benső emberré, vagyis lelki emberré képes lenni, és már nem a test és vér irányítja életét, gondolatait és cselekedeteit. Vagyis, lehetünk, válhatunk Krisztus teljességének részesévé! Amikor világossá lesz számomra, mit is jelent Krisztus szeretete.

Vajon miről beszél Jézus, amikor a keresztség utáni vágyakozásáról beszél? Ahhoz érteni kell azt, hogy az Ő korában mit jelentett a keresztség fogalma, de az ő számára, aki nem testi ember volt, hanem lelki. Keresem a belső hangot, de közben hívom Isten Szent Lelkét segítségül. Azt tudom, hogy akkor, amikor erről beszél Jézus, már túl volt a jánosi keresztségen. Akkor pedig, nem beszélhet másról, mint a tűzben való keresztségéről. A halálból, amikor átment a feltámadás általi életre. Testi emberi mivoltával megdicsőíti Őt az Atya. Igen az Atya keresztségét vonta magára e szavaival. Akarja, maga kéri és vágyakozza, hogy eljuthasson az Atyáéval való dicsőségére. A teremtett, és töredékes anyagi valóságában született, és az égi valóságról még tapasztalással nem rendelkező ember számára - hiába, hogy Isten hasonlatosságára van teremtve - ez érthetetlen dolog. Csak és kizárólag hittel fogható fel. Isten akarata ez, és ez tesz bennünket megosztottakká: mire vagyunk képesek eljutni hit által, mely alázatot, szelídséget, és Krisztus teljességébe való belehelyezkedést igényel az embertől!

"Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre; s mennyire szeretném, ha már fellobbanna!" Jézus, amikor önmaga teljességének megélését még csak óhajtja, akkor azzal együtt vágyakozza azt is, hogy az, amiért jött, hogy az Atyához vonzza azokat, akiket rábízott az Atya, bekövetkezzen. Vagyis, hogy elérje küldetésének célját. Ezt említi első helyen, akkor, amikor magáról beszél, de azért, mert nagyon jól tudja, hogy feladatának teljesítéseként válhat részévé az Atya dicsősége, melyben Önmaga is elnyerheti dicsőségét.

Igen, ezzel magyarázza, akarja számunkra is érthetővé tenni Jézus, hogy nem dicsőülhetünk meg mi sem anélkül, hogy ne dicsőítenénk meg az Atyát, és az Atyában Jézus Krisztust. Ezért mondja, hogy nem mindenki juthat be Atyám dicsőségébe, aki azt mondogatja, hajtogatja, hogy Atyám, Atyám!

Segíts engem Jézusom, hogy Szentlelked által képessé lehessek rá, hogy Isten dicsőségét szolgáljam, annak ellenére is, hogy bűnös ember vagyok! Ámen