Mérlegelés, dekázás

Iz 45,1.4-6 - Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról: „Megfogtam jobbját, hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte, és királyok derekán oldom meg az övet, hogy ajtókat nyissak meg előtte, és kapuk ne maradjanak zárva. Szolgámért, Jákobért, és Izraelért, választottamért szólítottalak neveden, nevet adok neked, noha nem ismertél. Én vagyok az Úr, és nincs más, rajtam kívül nincs Isten! Felövezlek téged, noha nem ismertél, hogy megtudják napkelettől napnyugatig: senki sincs rajtam kívül, én vagyok az Úr, és nincs más!

1Tessz 1,1-5b - Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiek egyházának, amely az Atyaistenben és az Úr Jézus Krisztusban él. Kegyelem nektek és békesség! Hálát adunk Istennek mindnyájatokért mindenkor, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban. Szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt a mi Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire, fáradozó szeretetetekre és türelmes reménységetekre. Tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok. Mi ugyanis az evangéliumot nem csak szóval hirdettük nálatok, hanem erővel és Szentlélekkel is, és egész teljességgel. Hiszen tudjátok, milyenek voltunk köztetek, a ti érdeketekben.

Mt 22,15-21 - Ekkor a farizeusok elmentek és kitervelték, hogy hogyan csalják őt tőrbe szóval. Odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal és azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazságban tanítod, nem törődsz senkivel, mert nem nézed az emberek személyét. Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?” Jézus azonban felismerte gonoszságukat és így szólt: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok meg nekem az adópénzt!” Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.”

Mérlegelés, dekázás. Mi jár a császárnak, mi jár az Istennek? Mi az enyém, mi a másé? Kinek mennyit adjak, de ki mivel tartozik nekem, mi jár nekem? Súlyozzuk magunkat, az életet, az államot, az egyházat, másokat, a papokat …

Mindeközben az Isten pogánynak és hívőnek egyaránt kijelenti: "Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más." Én vagyok az Úr, és senki más!"

Ezek után mérlegelhetem-e, mi a lényeges, és mi nem? Az ember nem önmagába zárt szubjektum. Szubjektivitásom és szuverenitásom is Istenben az! Ami azt jelenti, azt kell, hogy jelentse, hogy egyediségemnek, személyességemnek nincs más viszonyítási alapja, mint Isten! Ami, ha igaz az én vonatkozásomban, akkor igaznak kell lenni mindenki más esetében is. Ez tehát, azt is kell jelentse, hogy magamat, személyemet egynek kell tisztelnem - szeretnem - mindannyiunk közül! Úgy értem ezt, hogy téged, őt, sem tisztelhetem - szerethetem - ha magamat nem tisztelem. De, magamat sem tisztelem, ha téged nem vagyok képes tisztelni! Ez az Istenben fogant ember misztériuma.

Ebben az összefüggésben kell értékét felismerni Jézus azon szavainak, melyet a két főparancsban mond el. Ebben az összefüggésben kell tisztelnem és tisztelettel értenem Jézus szavait, amikor arról beszél, hogy a szeretet a törvény! Rengeteg példát mondhatunk ilyen módon Jézus példabeszédeiből, ahogy például azt tanítja, hogy, ha első akarsz lenni, akkor legyél mindenki szolgája.

Istenem Te őrizd Benned fogant, és Benned való személyességemet, szubjektumomat, hogy számodra lehessek az, akinek szántál engem, és véletlenül se magamért, vagy az anyagi világért való legyek! Ámen