Pál visszaigazolta – elfogadta - a szövetséget

Gal 1,13-24 - Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva [Iz 49,1] kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. Csak azt hallották felőlem: „Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított”, és dicsőítették miattam az Istent.

Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

Pál visszaigazolta – elfogadta - a szövetséget, mit Isten kínált fel neki. Mégpedig a Fiúba, a Krisztusba vetett hitet. Pál nem barátja lett Jézusnak, hiszen életében nem ismerte Őt személyesen, de üldözte követőit. Pál az Istentől elfogadott szövetségben szövetségese lett Jézusnak; ha Jézussal, akkor pedig az Igének.

Pálnak nem volt módja még, hogy olvassa az Igét, de nem is volt rá szüksége. Pál számára az Ige, maga Jézus Krisztus, Isten akaratából benne vált kinyilatkoztatássá. Hallássá lett számára, halhatóvá vált benne. Pál erre kapott meghívást, hogy képessé legyen annak pontosan az ellenkezőjét tenni, mint amit addig tett: akiket addig üldözött, azokat attól kezdve térítse, illetve az Ige magjait elvesse azokban, akik addig hozzá voltak hasonlók. Pál számára megvilágosodott, Arábiában pedig megérlelte, hogy mire tette képessé a Lélek. Tehát, hogy miben lett Krisztus, a maga számára értékké. Mert már hinni volt képes annak, amit Jézus hozott el a világba: életté, és éltetővé lett általa az Ószövetség Istene!

És lám, úgy látszik, hogy ott Arábiában Pál a kinyilatkoztatást addig–addig forgatta szívében, tanulmányozta, míg képessé lett imádsággá gyúrni, és imádságban tudatosítani magában. Szavakká formálni, hogy arról majd képessé legyen másoknak beszélni. Életévé tette, Krisztus üldözőjéből, Krisztus követővé, Krisztus hirdetőjévé, tanújává lett végül. Pál útja ez volt: engedte magán keresztül Isten Igéjét működni, nem törődve testtel és vérrel, csak az Atya akaratával.

Megismerve magamat, képességeimet és adottságaimat, meg kell valósítanom azt, hogy az Úr Lelek bennem él! Minden nap, Uram add meg számomra, hogy felfedezéssé legyen: felfedezni Téged, magamban - szándékodat, akaratodat, kinyilatkoztatásodat. Szövetségesévé lenni az Igének! Segíts engem Istenem! Ámen