Ma a hetvenkettő visszatérésekor
Jób 42,1-3.5-6.12-17 - És felelt Jób az Úrnak, és mondta: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted. „Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?” Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja! Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!” Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. - Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.
Lk 10,17-24 - Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”
Ma, a hetvenkettő visszatérésekor, valami ilyesmi hangozhatna el: „Ujjunk köré csavarhattuk őket a Te nevedben. Úgy táncoltak, ahogy mi akartuk.” De ez az ő véleményük, és egyben az ő világlátásuk, ami abból az életállapotból keletkezett, amit az jelent, hogy a náluk nagyobb hatalommal rendelkezőtől van hatalmuk!
Jézus azonban azt tanítja, „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája.” [Mk 9,35] Itt pedig arra akar figyelmeztetni bennünket, hogy ne a hatalom vakítson el bennünket, hanem arra legyünk figyelmesek, hogy nevünk fel van jegyezve a mennyben, de nehogy kihúzzák onnan, mert nem leszünk rá érdemesek! Akinek adnak, attól többet kérnek számon!
Helyünkön vagyunk, vagy netán, éppen azzal a hellyel, amivel megkínáltak, visszaélünk? Mert bizalmat kapunk mi mind az Istentől, amivel van módunk élni, de visszaélni is. A nekünk adott bizalommal, életet adunk, vagy pontosan elvesszük másoktól?
Talán a most következő szinódus talán pontosan a bíborosaink számára fontos, és nem is a családoknak. Hiszen számukra ez egy borzasztó nagy kérdés kell legyen: mire vagyok rendelve? Hatalomra, vagy szolgálatra? Kit kell szolgálnom, és kiért kell szolgálnom?
Mennyei Atyám, kérlek, hogy ebben a szeretetben áld meg, és szenteld meg őket, hogy képesek legyenek megengedni, hogy gondolataik, szavaik és cselekedeteik a Lélek szolgálatában legyen. Nekünk pedig add meg, hogy képesek legyünk értük, és velük imádságban egyekké lenni, így szolgáljuk mi is a szinódus munkáját! Ámen
