Ha Jób történetét nem is ismerjük

Jób 38,1.12-21; 40,3-5 - És felelt az Úr Jóbnak a fergetegből, és ezt mondta: Vajon kirendelted-e már a reggelt, amióta megvagy, és kijelölted-e a hajnalpír helyét, hogy megragadja a földnek széleit és lerázza róla a gonoszokat? Hogy olyanná legyen az, mint a pecsétagyag, és színeket öltsön, miként a ruha, hogy elvegyék a gonoszoktól a világosságukat, és megtörjék a felemelt kart? Eljutottál-e a tenger mélységeibe? Jártál-e az óceán fenekén? Kitárultak-e előtted a halál kapui, és láttad-e a halálárnyék portáit? Szemlélted-e a földet széltében? Jelentsd meg nekem mindezt, ha tudod! Melyik út visz a világosság lakóhelyéhez, és hol van a sötétség helye, hogy mindegyiket határába elvezesd, és tudd az ösvényt házához!? Te ezt tudod, hisz akkor születtél, és napjaid száma igen nagy!

És felelt Jób az Úrnak: „Mit feleljek én, aki könnyelműen szóltam? Kezemet a számra teszem! Egyszer szóltam, bár azt is elhagytam volna! Meg másodszor, de nem teszem többé!”

Lk 10,13-16 - Jaj neked, Korozain! Jaj neked, Betszaida! Mert ha Tíruszban és Szidonban történtek volna a bennetek végbement csodák, már régen zsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot. De Tírusznak és Szidonnak könnyebb lesz a sorsa az ítéleten, mint nektek. És te, Kafarnaum! Ugye az égig emelkedtél? Az alvilágba süllyedsz! [Iz 14,13.15] Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg; aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.”

Ha Jób történetét nem is ismerjük töviről hegyére, azért azt tudjuk róla, hogy néhány megpróbáltatáson keresztül ment, de állhatatosságáról bizonyosodhatunk meg. Csak címszavakban fussunk végig történetén: elveszti minden vagyonát, súlyosan megbetegszik, csalódnia kell barátaiban, talán még Istenben is csalatkozik, legalább is perlekedik Vele. Megéli a teljes elhagyatottságot, amikor Isten hallgat, és nem hajlandó válaszolni neki. Odáig merészkedik, hogy bírálja az Istent. De a végén - mert a bibliában Jób könyve negyvenkét fejezetből áll, amin keresztül szemlélhetjük az ember életét, aki vergődik, de minduntalan keresi Isten létére a bizonyítékot – belátja tévedését. Őszinte, még Istennel szembeni haragjában is nyílt, szabad, nem fogja magának sem! Mástól, még Istentől sem fogadja el a rabságot. A végén azonban, a negyvenkettedik versben maga alázza meg magát, Isten előtt. Belátja tévedését.

János így tanítja a népet: „Teremjétek hát a megtérés méltó gyümölcsét.” [Mt 3,8] Jézus szájából már ezt a szemrehányást kapjuk, amikor a tanítványok megkérdezik, hogy miért példabeszédekben beszél: „Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’. [Mt 13,15] Ennél még súlyosabb kritikát is mond, ami már pontosan azoknak szól, akik magukat jobb kereszténynek tartják másoknál, ráadásul hatalommal bírnak a nép szemében: „Jaj nektek, képmutató(k) (…), mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna fiává teszitek.” [Mt 23,15]

Segíts engem Istenem, hogy tanúd maradjak és segítsem mások szívét, értelmét és akaratát, hogy növekedjenek irántad való szeretetben. Hadd legyek én ösztönző példa az erényekben és hitben azok számára, akik körülöttem élnek! Ámen