Ha a szentkeresztet bálványozzuk

Szám 21,4-9 - Aztán elindultak a Hór hegyétől a Vörös-tenger felé vivő úton, hogy megkerüljék Edom földjét. A nép azonban unni kezdte az utat meg a fáradságot és Isten és Mózes ellen lázadt: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból, hogy meghaljunk a pusztában? Nincsen kenyér, nincsen víz, undorodik már a lelkünk ettől a felette sovány eledeltől.” Rábocsátotta ezért az Úr a népre a tüzes kígyókat, s azok sokat halálra martak közülük. Erre elmentek Mózeshez és azt mondták: „Vétkeztünk, mert az Úr ellen és te ellened szóltunk; könyörögj, hogy vegye le rólunk ezeket a kígyókat!” Könyörgött is Mózes a népért, mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.” Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

Fil 2,6-11 - aki isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Ezért Isten felmagasztalta őt, és olyan nevet adott neki, amely minden más név fölött van, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd az égben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv vallja [Iz 45,23], hogy „Jézus Krisztus az Úr!” az Atyaisten dicsőségére.

Jn 3,13-17 - Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.” Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.

Ha a szentkeresztet bálványozzuk, akkor hasonlókká leszünk az ószövetségi emberhez. Nekünk a kereszt csak arra szolgáljon, hogy ebben a komor, megfáradt, csalódott, kiábrándult anyagi világban emlékeztessen a kérügmára: van örömünk, reményünk! Hitet ad nekünk Isten akkor is, amikor rövidlátó szemeinkkel csak csalódást látunk. Az élet határán, ott a halál, de maga a halál is áldozat: feláldozom mindazt, mi addig e világba vetett hitem, örömöm volt. De egy sokkal nagyobb, és állandósultabb - örök örömért engedem, hogy megtörténjen velem. Nem irtózom, nem félek, és nem ágálok ellene. Megalázom magam, hogy Isten felmagasztalhasson, ha arra méltónak talál engem. Mert örömömre, Nála, Tőle, ki nem érdemelhető, de bűnbánattal, és megbocsátással - kiengesztelődéssel - a világgal, készülök, hogy ajándékának elfogadására képessé lehessek. Így tekinteni a keresztre, meg nem feledkezve erről a titokról, mikor majd oda érkezem, add meg nekem Istenem!

Uram, szeretnék annyira egyesülni veled, hogy sugározzam a jelenlétedet. Megtisztelsz azzal, hogy hívsz, hiszen tudom, hogy a küldetésem messze meghaladja képességeimet. Remélem, elég nagylelkű leszek ahhoz, hogy félretegyem saját kívánságaimat és elnyerjem szereteted ajándékait. Így lehetek jóságod jele. Ámen