2014.09.11.
2014. szeptember 11. írta: Kovász

2014.09.11.

Ha Jézust úgy hallgatom, mint

 

768x470xexposome3.jpg,qitok=Gy21HRZE.pagespeed.ic.04F2mLvX1C.jpg

1Kor 8,1b-7.11-13 - A tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít. Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret. Aki azonban szereti az Istent, azt az Isten is a magáénak tudja. Ami tehát a bálványáldozatok fogyasztását illeti, tudjuk, hogy bálvány nincs a világon, Isten meg csak egy van. Igaz, beszélnek istenekről, az égen és földön, mivel sok istenük és uruk van, nekünk mégis egy az Istenünk: az Atya, akitől minden származik, s akiért mi is vagyunk, egy az Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, s mi magunk is általa vagyunk. De nincs mindenkiben tudás. Némelyek ugyanis a bálványokhoz vannak szokva, s még most is úgy fogyasztják a húst, mint áldozati eledelt, és mivel lelkiismeretük téves, beszennyeződik. Így tudásoddal tönkreteszed aggályos testvéredet, akiért Krisztus meghalt. Ezért ha testvéred ellen vétkezel, mert megsérted aggályos lelkiismeretét, Krisztus ellen vétkezel. Tehát ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább soha nem eszem húst, csak hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

 

Lk 6,27-38 - Nektek, akik hallgattok, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

 

Ha Jézust úgy hallgatom, mint aki már gyakorolja azt, amit mond, vagyis: amit megtapasztalt, azt adja tovább, akkor nyugton mondhatom őt mesteremnek, és nem tanítómnak. Így értem Pál gondolatát, hogy „a tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít”. Jézus nem tesz mást, mint követésére hív bennünket – szeretett tanítványait. De szelídsége, szerénysége, és alázata nem engedi meg, hogy önmagára hivatkozzon, ez mutatja bölcsességét, mesteri erejét. Nem önmagát állítja példaként elénk. Inkább azt mondja, arra hivatkozik, akit Ő is tisztel, szeret, és Aki, szeretetében éltetője. „Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.” Jézus már megtapasztalta az Atya irgalmas szeretetét! Erről a tapasztalásról beszél, valamint arról, hogy az Atya mennyire tisztában van azzal, amit Jézus, a mi számunkra az ellenség fogalmával jellemez. Hogy mennyire így van ez, lám, mi is megtapasztalhatjuk, ahogy Máténál olvashatjuk: „mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra egyaránt” [Mt 5,45]

Erre vonatkozik Jézus kijelentése: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” [Jn 15,15]

Megismerni a Fiút, hogy ismerjük az Atyát, Akihez hasonlóvá lenni – nem is a jutalomra számítva, hanem, mert jézusi lelkületre vágyunk, vagyis barátainak szeretnénk tudni magunkat, remélve, hogy képesek vagyunk önmagunkat legyőzni Vele, és általa. Mert az emberi mivoltomban érdem, nyereség, ha a Magasságbeli fiainak mondanak! Csak, mert képessé tetem magam, megengedtem világi ember létemre azt, hogy az Atya szeretete átsugározhat rajtam, ami beragyoghatja a teremtett mindenséget, így megdicsőítve a Teremtőt, aki mindent jónak teremtett. De, aki számára a jó nem olyan dolog, amihez feltétlen ragaszkodnia kellene; mégis tudja, hogy az válhat teremtett mivoltunk javára.

Micsoda nagyvonalúság, szabadság, nagylelkűség ez részéről, a mi számunkra!

Atyám, hogy ezt megérezhetem, megtudhatom, és Jézusban fel is fedezhetem, hogy emberi mivoltom alkalmas lehet erre a szeretetre, vágyom rá! Mer Jézussal együtt Hozzád akarok hasonlóvá lenni! Segíts Te nekem! Ámen

A bejegyzés trackback címe:

https://eleszto.blog.hu/api/trackback/id/tr856687781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása