Boldogmondások
1Kor 7,25-31 - A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hitelt érdemeljek. Azt tartom tehát jónak a közelálló szükség miatt, hogy jó az embernek így maradnia. Feleséghez vagy kötve? Ne keresd az elválást. Feleség nélkül vagy? Ne keress feleséget. Ha feleséget veszel, nem vétkeztél; és ha a szűz férjhez megy, nem vétkezett. Azonban az ilyeneknek testi gyötrelmük lesz, én pedig meg akarlak kímélni benneteket. Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid. Ezután azok is, akiknek feleségük van, legyenek olyanok, mintha nem volna, és akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mintha nem örvendeznének, akik vásárolnak, mintha nem volna tulajdonuk, és akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája.
Lk 6,20-26 - Akkor szemeit tanítványaira emelte, és így szólt: „Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa. Boldogok vagytok, akik most éheztek, mert kielégítenek benneteket. Boldogok vagytok, akik most sírtok, mert nevetni fogtok. Boldogok lesztek, amikor gyűlölnek titeket az emberek, amikor kirekesztenek és szidalmaznak, és kivetik neveteket, mint gonoszat az Emberfiáért. Örüljetek azon a napon és vigadjatok, mert íme, nagy a ti jutalmatok a mennyben! Hiszen atyáik éppen így cselekedtek a prófétákkal. De jaj nektek, gazdagok, mert megkaptátok vigasztalástokat! Jaj nektek, akik most jóllaktatok, mert éhezni fogtok! Jaj nektek, akik most nevettek, mert majd gyászoltok és sírtok! Jaj nektek, amikor mindenki magasztal titeket, mert atyáik éppen így cselekedtek a hamis prófétákkal!
Boldogmondások. Lukácsnál kettősséget tapasztalhatunk, amikor a boldogmondásokat rögzíti. Négy „boldogok vagytok”, amit négy „jaj nektek” követ. Ellentétben Mátéval, aki nyolc boldogságot – illetve kilencet - ír le az 5,3-11 versekben.
De maradjunk Lukácsnál, nem elhanyagolva a Szentleckét, ahol Pál gondolatai társulnak Lukács soraihoz.
Pál ilyen szavakat használ: „a közelálló szükség”, vagy „az idő rövid”. Meg: „ezután (…) akik élnek ezzel a világgal, mintha nem élnének vele; mert elmúlik ennek a világnak a formája.” Pál honnan tudhatja ezt, honnan veszi a bátorságot, hogy kijelentse ezeket? Hiszen nem ő a kinyilatkoztató szava. Az Jézus.
Az 1Kor 2-ben Pál apostol így kezdi a levelét: „… amikor hozzátok mentem, testvérek, nem a beszéd vagy a bölcsesség fölényével mentem, hogy hirdessem nektek Isten titkát. 2Mert nem akartam másról tudni köztetek, mint Jézus Krisztusról, mégpedig a megfeszítettről. 3Gyöngeségben, félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok. 4Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, 5hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.
6Bölcsességet pedig a tökéletesek közt hirdetünk, de nem ennek a világnak bölcsességét, sem ennek a világnak pusztulásra ítélt fejedelmeiét; 7hanem Istennek titokzatos, elrejtett bölcsességét hirdetjük, amelyet Isten öröktől fogva előre elrendelt a mi dicsőségünkre. 8Ezt senki sem ismerte fel ennek a világnak a fejedelmei közül, mert ha felismerték volna, sohasem feszítették volna keresztre a dicsőség Urát. 9Hanem amint írva van: »Amit szem nem látott, fül nem hallott, ami az ember szívébe föl nem hatolt, azt készítette Isten azoknak, akik szeretik őt«. (Iz 64,3) 10Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. 11Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. 12Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. 13Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség tudós szavaival, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. 14Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. 15A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg.
16Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak. (Iz 40,13)
Azért idézem ide ilyen hosszan Pál szavait, mert igen érdemes rá, hogy hosszan elidőzzünk e gondolatokról elmélkedve. Mégis, most csak néhány sorát emelem ki, ami segíthet abban, hogy tovább elmélkedhessük az evangéliumot. „Nekünk kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.” és Izajást idézve mondja: „bennünk Krisztus gondolatai vannak”. Ez Pál kérügmája, amiben örömét leli, és amit nem akar, mert nem is tud elhallgatni, ezért megossza a Korinthusi testvérekkel. Látva, hogy szomjúhozzák Isten igazságát.
Itt kanyarodjunk vissza a mai evangéliumhoz. Ahol Jézus szavai a boldogságról azt fejezik ki, ami az Ő kérügmája, és amit megosztani szeretne tanítványaival. Mert azt szeretné, hogy az az öröm legyen bennük és bennünk is, ami benne, és ami az Ő öröme is. Olvashatjuk János evangéliumában: „Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen.” [Jn 15,11]
Jézus féltő, az emberekért, minden emberért aggódó szeretete ezt jelenti: a maga örömét, megtapasztalását, amit emberként megélhetett abból, ami istenségében részévé lett - az Atyával való közösségében – ne titkolja, megossza velünk. Ugyanakkor szembesíteni próbál bennünket rossz szokásainkkal, beidegződéseinkkel is, amelyek eltávolítanak bennünket a boldogságtól, a boldogulásunktól.
Pál ebből a tanításból meríti bizonyosságát, mert az Ő lelke – hagyta, hogy – Krisztus lelkétől átitatottá lett, érzővé Isten szeretetére. Mindegyikünknek megadatik - ha vágyakozunk, ha óhajtjuk, ha éhezzük Isten Igazságát -, a megtérés öröme! Nekünk kell kihívókká lenni Krisztus boldogsága iránt, hogy véghezvihesse bennünk azt, amit Pál mond: „Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől származó Lelket, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott.”
Én Atyám, nem merem azt állítani, hogy értem Jézus boldog mondásait. De azt tudom, hogy izgat, akaratommá lett, vágyom rá! Megérteni úgy, hogy megérezzem, megtapasztaljam, részemmé legyen Krisztus boldogsága. Lelked által formálj, terelj, alakíts, hogy részemmé lehessen már itt a földön, hogy arról legyek képes beszélni, tanúskodni. Elirigyelve Pál hitét, és lelkét. De nem irigységből, irigykedésből akarom, hanem mert szereteted megérintett, érzem és sóvárgom rá, hogy dicsőségedre lehessek! Ámen
