Máriáról, az angyali köszöntést megelőző

Mik 5,1-5a - De te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért átadja őket annyi ideig, amíg a vajúdó asszony szül, és testvéreiknek maradékai visszatérnek Izrael fiaihoz. És ő majd odaáll, és legeltet az Úr erejével, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében, és ők biztonságban lakoznak, mert ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke. Ha majd eljön az asszír a mi földünkre és behatol házainkba, kiállítunk ellene hét pásztort és nyolc főembert; és azok lelegeltetik Asszúr földjét karddal, és Nimród földjét lándzsával, és Ő megszabadít minket Asszúrtól, amikor az majd országunkba jön és tiporja határainkat.

vagy

Róm 8,28-30 - Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek. Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat meg is hívta; és akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette; akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Mt 1,1-16.18-23 - Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia. Ábrahám nemzette Izsákot; Izsák nemzette Jákobot; Jákob pedig nemzette Júdát és ennek testvéreit; Júda nemzette Fáreszt és Zárát Támártól; Fáresz nemzette Ezront; Ezron nemzette Arámot; Arám nemzette Aminádábot; Aminádáb nemzette Nahsont; Nahson nemzette Szálmont; Szálmon nemzette Boózt Ráhábtól; Boóz nemzette Obedet Rúttól; Obed nemzette Jesszét; Jessze pedig nemzette Dávid királyt. Dávid nemzette Salamont Uriás feleségétől; Salamon nemzette Roboámot; Roboám nemzette Ábiát; Ábia nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot; Jozafát nemzette Jórámot; Jórám nemzette Oziját; Ozija nemzette Jótámot; Jótám nemzette Ácházt; Ácház nemzette Hiszkiját; Hiszkija nemzette Manasszét; Manassze nemzette Ámont; Ámon nemzette Joziját; Jozija pedig nemzette Joakimot és ennek testvéreit a Babilonba való áttelepítéskor. A Babilonba való áttelepítés után Joakin nemzette Salátielt; Salátiel nemzette Zerubbábelt; Zerubbábel nemzette Ábiudot; Ábiud nemzette Eljakimot; Eljakim nemzette Ázort; Ázor nemzette Szádokot; Szádok nemzette Ákimot; Ákim nemzette Eliúdot; Eliúd nemzette Eleazárt; Eleazár nemzette Mattánt; Mattán nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Józsefet. Ő volt a férje Máriának, akitől született Jézus, akit Krisztusnak neveznek. Jézus Krisztus születése pedig így történt: Anyja, Mária el volt jegyezve Józseffel. Mielőtt egybekeltek volna, kitudódott, hogy méhében fogant a Szentlélektől. József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el őt. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől. Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék az Úr szava, amit a próféta által mondott: „Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni” [Iz 7,14]. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

Máriáról, az angyali köszöntést megelőző életéről a szentírás szinte semmit nem árul el. De a próféták szájából sem hangoznak el olyan szavak, melyek felépítenék az Istenanyát. Ez nem baj, ha be tudjuk ismerni, hogy nekünk, szükségünk van egy magunk által tisztelhető asszonyképre. Aki ráadásul Isten által felkért, felhatalmazott emberi lény arra, hogy megszentelje a teremtést, és az emberi élet örökletességét, melyet Isten ugyanúgy szentségében elgondolt, mint a teremtés bármely mozzanatát, amiről azt akarja, hogy az Ő hasonlatosságára teremtett lény tiszteljen, és becsüljön.

Számunkra Mária alakja azért magasodik ki, mert valami egészen különleges méltóságra emelte Őt az Isten. Hogy születését is tisztelni akarjuk? Egy alkalommal többet szeretnénk magunknak, amikor felemlíthetjük azt, hogy számunkra érdem, és öröm, sőt: Isten részéről megtiszteltető, hogy a női nemet méltónak találta rá, hogy általa valósuljon meg a teremtés eme mozzanata, az örökletesség! Ráadásul, Máriában, az Isten méltóságának örökletessége fogalmazódik meg az ember számára! Amire maga az Isten figyelmeztet bennünket, embereket.

Mária alakja azonban egy másik nagyon fontos mozzanatra hívja fel az ember figyelmét: talán Pál is Máriából vonja le a következtetését: „az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében arra hivatottak, hogy szentek legyenek”! Mária életét követve, az angyali üdvözlettől - bár itt sem tudunk meg sokat róka -, azonban azt, amit megtudunk, és ami tart mind a mai napig. Hiszen a Mária jelenések, még ha nem is mindegyik úgy teljes, ahogy ismerjük, Isten jelenvalóságába, sőt, jelenlétébe igyekszenek vonni bennünket, embereket. Tehát Isten szolgálatára van Mária ma is. Talán egészen az örökkévalóság számára szól Máriának, az embernek és asszonynak a szolgálóleány elköteleződése, elhivatottsága, és kiválasztottsága. Mária nem áll meg ott, hogy anyja lehetett a Fiú Istennek. Mária valóságosan anyja lett a teremtésnek a kezdetektől mindörökre! Az egyetlen ember Ő, akiről bizonyosságunk lehet, hogy egy lett Teremtőjével, ráadásul asszony létére. A női nem így emeltetett be abba a természetes isteni közegbe, mely nem személyválogató, és méghozzá nemtelen!

Férfi létemre, a magam számára, így értem és tekintem Máriát, az asszonyt, Isten előtt egyenlőnek, és azonosnak azzal, akit Isten emberként teremtett. Mindazonáltal, akit én, férfiként, mint nőt, asszonyként is tisztelhetek, szerethetek és kedvemre valónak is tarthatok. Mert nem akarom soha a nőt nemtelenül szeretni, tisztelni, és magamtól idegennek tartani. Ugyanakkor megkövetelem tőle, az asszonytól, a nőtől, hogy nem béli különbözősége tőlem, méltósága legyen, amit önmaga is tiszteljen, szeressen, és el is fogadja, hogy arra kapott Istentől megszentelő kegyelmet.

Mária, égi édesanyánk, aki minden ember édesanyja lettél, legyél számunkra, de elsősorban minden asszony, nő számára az Istentől való szentség hordozó példája. A nők számára, hogy Veled lehetnek közösségben, aki méltóságukra akarod elvezetni őket. Nekünk, férfiak számára pedig, hogy a nőt, mindig Hozzád méltón tiszteljünk, szeressünk, és ezzel segíthessük őket, hogy magukat is Hozzád hasonlóan legyenek képesek tisztelni, szeretni, és elfogadni. Az embernek ez az alázatossága teremtsen egyensúlyt bennünk, mely eszköze lehessen annak, hogy eljuthassunk majdan az Atyának abba a dicsőségébe, melyben Te már helyet kaptál, és ahonnan bennünket bátorítasz, hogy vágyakozzunk a Veled való közösségre lelni! Ámen