A csalódott, munkájában elcsigázott ember teszi kötelességét

1Kor 3,18-23 - Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban” [Jób 5,13]. Továbbá: „Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók” [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Lk 5,1-11 - Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat, halat fogni!” Simon ezt felelte neki: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

A csalódott, munkájában elcsigázott ember teszi kötelességét. Szótlanul, felelősséggel a holnapért, a társaiért, a megélhetéséért. Miközben gyötri a bizonytalanság: mi van, ha mindez hiába? Van-e valami, bármi, amiben biztos, bizonyos lehetek, ami a bizonytalanság gondját, a mindennapok kétségét levehetné a vállamról? Péter olyan ember volt, mint bármelyikünk, akármelyikünk, aki éli evilági mindennapját. Már a vallásossága is részévé lett mindennapjainak, annyira, hogy az is annyira természetessé lett, hogy abban sem fedezi fel a reményt, a hit bizonyosságát. De, ez az emberkép az ószövetségi emberkép. A vallásosságában is megcsömörlött, elvilágiasodott ember képe. Aki a mindennapok terhét hordozva megfeledkezett már, hogy nem csak kenyérrel él az ember! Pedig, nekünk, már felhangzott az üzenet: „… hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” [Mt 4,4] De hiszen, ez már az ószövetségi írásokban is ott volt, a Mtörv 8,3-ból idézi Jézus a szavakat! De, melyek azok a szavak, melyek Isten igéjeként, tőle származnak? Mindig azok, melyek életre kelnek bennem; melyeknek megengedem, hogy életre keljenek bennem. Azon a módon, ahogy Péter megengedte magának: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” Megengedni magamnak, hogy az én Uram, Istenem, Atyám és a Fiú vezessen szavai és tettei által. Isten engem is el akar bűvölni, meg akar győzni arról, hogy „minden az enyém, én pedig Krisztusé vagyok, Krisztus pedig Istené”!

De, ha minden az enyém, akkor megszereznem, birtokolnom sem kell, fizetnem sem kell érte. Pontosabban, amit meg kell vennem, azért kell azért fizetnem, mert arra nincs szükségem, de birtoklási vágyam hajt a megszerzésére, ezért meg kell fizetnem az árát. A világ előtt csak így tudom bizonyítani, hogy az az enyém. Miközben a birtoklott dolog, tárgy, személy, pontosan attól távolít el, aki mindent nekem akar adni, ingyen, ellenszolgáltatás nélkül. Én, aki az Atyáé vagyok, egyszerűen és természetesen minden az enyém, az Atyáéból! Mi nem az Atyáé, ha egyszer minden mi van általa, tőle van, teremtésének műve? Ne akarjak az Atyától bármit is elbirtokolni, mert akkor mindent elveszítek. Jézus ezt így példázza: „aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” [Mt 16,25]

Jézus erre tanít: biztonságot, de bizonyosságot is, csak az Atyában lelhetek.

Nekünk részünk van a nagy halfogásból, hiszem-e? Ha az evangéliumokból és a szentírásból összeáll bennem Isten Igéje, akkor rá kell, hogy jöjjek, hogy mi az a nagy fogás, mi az a nagy ígéret, ami által minden az enyém. Ha a kérügma birtokomba kerül, akkor nekem is szól Jézus szava: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.” Mert kire a keresztség kegyelme kiárad, és akiben a kegyelem békessége szétárad, az Isten dicsőségére teremtetett. Hogy embereknek mondjuk el azt, ami az örömünkké lett, a kérügmát, az örömhírt. Hogy Isten szeretete az élet, mely éltet akar fakasztani minden ember szívében! Követni akarlak Jézus, és követésedre hívni azokat, akikre kiárasztottad békességedet, és bölcsességedet! Ámen