Isten kinyilatkoztatása nem a szavakban rejlik

1Kor 2,10b-16 - Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.

Lk 4,31-37 - Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: „Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” És a híre elterjedt a környék minden helyén.

Isten kinyilatkoztatása nem a szavakban rejlik, hanem a lélekben, mely Isten Lelkéből való! A Lélek által tanított szavakat hiába mondjuk ki, azok csak számunkra érthetők és értékek. Ahogy a csoda is bennünk születik meg, és nem kívülünk. Mert Isten az, aki csodát kelt bennünk, ha erre készek, éberen nyitottak vagyunk. Amire a lélekből fakadó imádságos élet teszi alkalmassá az embert. Míg a többiek számára az csak szemfényvesztés, érthetetlen és nevetséges. Így értendő az, hogy „a lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg”. Az én ítéletem lehet az, hogy valami Istentől való, vagy sem. Míg azt más képtelen megítélni, talán még az egyházi hatóság is, ha a Lélek azt nem akarja! Azt nem tudhatjuk, mikor akar a Lélek rám hatni, vagy mikor akar általam hatni. De utólag rá kell döbbennünk arra, amikor képessé lettünk arra, hogy a Lélek ránk képes volt hatni. A Lélek éltető, amikor új energiákat vehetünk birtokba, akkor fel kell ismernünk azt, hogy a Lélek erejében vagyunk. „Bennünk Krisztus gondolatai vannak”! Melyeket Krisztus Lelke tegyen alkotóvá termékennyé Isten dicsőségére! Ámen