A mai evangélium

Iz 56,1.6-7 - Így szól az Úr: „Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!” Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.”

Róm 11,13-15.29-32 - Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön.

Mt 15,21-28 - Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.” Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: „Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.” Ekkor így szólt: „Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.” Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: „Uram, segíts rajtam!” Erre így válaszolt: „Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” De az asszony csak folytatta: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” Erre Jézus így szólt hozzá: „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És abban az órában meggyógyult a lánya.

A mai evangélium egy újabb perspektíváját rajzolom fel, a Szentlecke tükrében. Az asszony, aki idegen volt, nem zsidó, nem azzal megy oda Jézushoz, hogy mit kérsz cserébe azért, ha segítesz. Vagyis: nem üzletet próbál kötni Jézussal, nem tekinti értékeit egyenértékűnek Jézus értékeivel! Segítséget kér Jézustól ez az asszony, hittel, bizalommal. Olyant kér Jézustól, amiről tudja, hiszi, hogy más nem rendelkezik azzal! Hányan vagyunk, és hányszor mi keresztények is úgy, hogy úgy tekintünk Krisztusra, mint üzletfelünkre. Én kérek segítséget cserébe tőle, azért, amit én adok Neki.

Közben észre sem vesszük, hogy lefelé ívelő pályán vagyunk! Vagyis: nem az örök életre vezető felszálló pályán állunk, hanem elvárjuk Istentől - a leszálló pályán állva - hogy leszálljon hozzánk. Én vagyok az, akihez Te, Isten legyél kegyes alkalmazkodni, nekem engedelmeskedni. Mert én vagyok az, akiért vagy.

Pedig, Jézus is, ennek az asszonynak mondja - még csak nem is a tanítványainak -, hogy „Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” Tanítványaitól Jézus inkább kéri a bizalmat, míg tőlünk a hitet. A tanítványok megtapasztalhatták Jézust, és Jézusban az Atya jelenlétét, az Isten erejét. A bizonyosságra hagyatkozó bizalom. Vagy, a hitre hagyatkozó bizalom. Mindkettőnek a meggyőző ereje kegyelemből forrásozik!

A hit kegyelmének feltétele az, hogy én hittel menjek Jézus elé! Hol az én hitem?

Atyám, én Istenem, segíts kicsivé lennem, hogy Te naggyá lehessél bennem! Ámen