Hallgassuk csak, és halljuk is meg
Iz 55,10-11 - Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.
Róm 8,18-23 - Azt tartom ugyanis, hogy mindaz, amit most szenvedünk, nem mérhető össze a jövendő dicsőséggel, amely meg fog nyilvánulni rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával. Mert a teremtett világ is felszabadul majd a romlottság szolgaságából Isten fiai dicsőségének szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény együtt sóhajtozik és vajúdik mindaddig. De nemcsak azok, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, s várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.
Mt 13,1-23 - Azon a napon Jézus kiment a házból és leült a tenger mellett. Nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Beszállt egy bárkába, leült, az egész tömeg pedig a parton állt. Sok mindent elmondott nekik példabeszédekben: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetette a magot, némelyik mag az útfélre esett. Jöttek a madarak és fölszedegették. Más magok köves helyre estek, ahol nem volt sok földjük. Hamar kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. De amikor a nap felkelt, megperzselődtek, s mivel nem volt gyökerük, elszáradtak. Néhány másik a tövisek közé esett. A tövisek felnőttek és elfojtották őket. Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: „Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?” Ő ezt válaszolta nekik: „Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: „Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket” [Iz 6,9-10]. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta. Halljátok hát, hogy mit jelent a magvető példabeszéde: Amikor valaki hallja az ország igéjét, s nem érti meg, akkor eljön a gonosz és elragadja, amit a szívébe vetettek: ez az, ami az útfélre esett. A köves helyre hullott mag pedig az, aki hallja az igét, s mindjárt be is fogadja örömmel, de nincs gyökere, és csak ideig-óráig tart. Amikor az ige miatt szorongatás és üldözés támad, hamar megbotránkozik. A tövisek közé hullott pedig az, aki hallja az igét, de a világ gondjai és a csalóka gazdagság elfojtja azt, és az gyümölcsöt nem hoz. A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Hallgassuk csak, és halljuk is meg! Azokat az összefüggéseket, melyek Isten teremtésének a szándékáról szólnak.
Izajás ennyit mond: „amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.”
Pál szavai annál is rejtélyesebbek: „a teremtett világ sóvárogva várja, hogy Isten fiai megnyilvánuljanak. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette a reménység ajándékozásával.”
Aztán Jézus, bár a néphez példabeszédekben szól, számunkra mégis feltárja, sőt egyértelműsíti, mi a példabeszéd jelentése: „A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.”
Nincs mese: az anyagi világ egy és oszthatatlanul összetartozó. Nem csak hasonlóság van a természet rendje és az ember között, hanem szoros viszonyban állunk egymással. Most kezd derengni, hogy miért vagyok tartózkodó a különböző zöld mozgalmakkal szemben. Hiszen mindegyikük önmagában a környezet védelméről beszél. Mintha nem vennék észre a Teremtő és teremtett viszonyrendszerében azt, hogy mi is a teremtettségben vagyunk közösek a magunk környezetével, így előbb magunk és Isten viszonyrendszerét kell rendbe tennünk, ahhoz, hogy képesek legyünk a teremtett létben a magunk környezetével is rendezni viszonyunkat.
És ebbe a gondolatomba avatkozik bele, erre hívja fel a figyelmünket Jézus, amikor azt mondja: „Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak, és nem értenek.”
Jeremiás prófétánál olvassuk: „Mert én ismerem a gondolatokat, amelyeket gondolok rólatok – mondja az Úr –: békességre és nem veszedelemre vonatkozó gondolatokat, hogy jövőt és reményt adjak nektek.” [Jer 29,11]
Isten kezében a megoldás, az ember minden problémájára. Amit, ismerjünk be, mi magunk idézünk elő. Isten terve, szándéka az egész teremtéssel gömbölyű, teljesség. Azonban nem lehet azzá, míg az ember ezt meg nem érti. Pedig, az Isten világosan kimondja prófétája által: az Ige, mely szájából származik, „nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.” Vajon Izajás értette, amit mond? Ezer évek multával, mi értjük? Még mindig nem. Vagyis, a szívünkkel nem. Mert, ha értenénk, akkor nem volna szükségünk minduntalan egymásra mutogatni, amikor a bajok okát kutatjuk. Mert, mi, emberek, Isten egész tervét félre értjük, mert félre értelmezzük, és éppen ezért, félre is magyarázzuk.
Legelőször meghallanunk, majd hinnünk, és szívünkbe fogadni, és végül élnünk kellene az Isten Igéjét, mely a reményt akarja sugallni legelőbb. Legyen a reményünk az, hogy minden úgy jó, ahogy Isten elgondolta. Nekünk nem kell a magunk ötletelése szerint korrigálni, arra hivatkozva, hogy el van minden rontva, eredendően. Az alapállásunk akkor változhat meg, ha bizalmat szavazunk Istennek, és magunkra vesszük azt a reménységet, hogy minden jól van úgy, és javunkra lesz úgy, ahogy Isten elképzelte!
És bizony, rá kellene ébrednem Uram, én kedves, és jóságos Atyám, hogy semmivel sem teremtettél függőséget számomra, még Veled sem, hanem viszonyokba helyeztél engem. Melyben el kellene fogadnom, hogy minden, de minden mi élet, az létezésünk feltétel rendszere, mely szándékodból az, és azon én, ki együgyű, töredékes, porszemnyi vagyok, okoskodásommal csak ronthatok. Ellenben, ha akaratodba beleágyazódom, még boldoggá is lehetek, ráadásul úgy, hogy mások is boldogok lehetnek. És nem általam, de velem együtt. Mert Te azt akarod, hogy mindegyikünk boldoggá lehessen ebben a teremtett környezetben Általad, Veled és Dicsőségedre! Köszönöm Neked Atyám! Ámen
