Most tűnődök el azon, hogy micsoda hatalom az

Oz 11,1.3-4.8c-9 - Hajnalig örökre elpusztul Izrael királya! Mikor még gyermek volt Izrael, akkor szerettem meg őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. Pedig én szinte dajkája voltam Efraimnak: karjaimon hordoztam őket, s ők mégsem ismerték el, hogy én vagyok az orvosuk. Emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket; olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki. Hogy adhatnálak oda téged, Efraim? Hogy szolgáltathatnálak téged ki, Izrael? Hogy adhatnálak oda téged, mint egykor Admát, hogy tehetnélek olyanná, mint egykor Cebojimot? Szívem megváltozott bensőmben, és szánakozásom is felgerjedt. Nem cselekszem haragom heve szerint, nem rontom meg Efraimot ismét, mert én Isten vagyok, és nem ember, szent, aki közötted vagyok, és nem fogok indulattal jönni.

Mt 10,7-15 - Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két köntösötök, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére. Ha egy városba vagy faluba bementek, tudakozódjatok, hogy ki az arra méltó benne, és maradjatok ott, amíg tovább nem mentek. Amikor beléptek a házba, köszöntsétek azt! Ha méltó rá a ház, szálljon rá a ti békétek; ha pedig nem méltó, a békétek térjen vissza hozzátok. Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg tanításotokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, és rázzátok le a lábatok porát. Bizony, mondom nektek: kíméletesebb sorsa lesz Szodoma és Gomorra földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.

Most tűnődök el azon, hogy micsoda hatalom az, amit Jézus kínál. Még számomra is: "Menjetek és hirdessétek: „Elközelgett a mennyek országa!” Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! "

Ha él bennem az Isten szeretete, az a hit, az Ő igazsága, mely az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel közösségbe von engem, akkor képes vagyok rá, hogy kiűzzem az ördögöt, abból az emberből is, akivel tegnap találkoztam! Akarom, hogy Jézus nevére békessége legyen Neki!

Az Auchan parkolójában kerestem helyet autóval. A parkoló főutcájából akartam balra kanyarodva beállni a parkoló utcájában meglátott helyre. Ahonnan - a parkoló utcából - kifordulni akart valaki. A torkolatban találkoztunk. Ő megállt, amit úgy vettem, hogy megadni szándékozza a jobb kéz szabály szerinti elsőbbséget nekem, amit elfogadtam. Eléggé elöl, a torkolatban torpant meg. Megkezdtem a kanyarodást, amikor észrevettem, hogy jobb oldalamon a kanyarodásomat leszűkíti a deponált bevásárló kocsik sora. Vagyis az elsőbbséget adó Suzuki és a bevásárló kocsik között elég szűk hely maradt a számomra. Még gondoltam is: úgy látszik, nem veszi észre az akadályomat, egy kicsit igazán hátrább húzódhatna. No, nem baj, megoldom, gondoltam. A kanyarodásnál mégis összekoccant a tükrünk. Sebaj, gondoltam, megoldottuk. Beparkoltam a kinézett helyre. Mikor kiszállok, észreveszem, hogy a Suzuki tolat vissza az autómhoz. Na, gondolom, csak nem lett nagyobb baj, mint gondoltam, mit nem vettem észre? Kipattan az autójából, és számon kérő, fenyegető hangon közeledik felém a pali: mit képzelek én, hogy tovább is megyek, amikor nekimentem. Ráadásul szabálytalanul, kisívben kanyarodtam be. És már nyomja nekem a nagy hasát, hogy a maga elképzelésének érvényt szerezzen, és elégtételt vegyen a sértettségének. Szeme kikerekedve, szája habzik - káromkodik is talán. Én ellépve előle, elkerülendő, jelét adva, hogy nem vagyok hajlandó összeszólalkozni, csak annyit mondtam: és a jobb kéz szabály rá nem vonatkozik? Fenyegetődzését nem akarta felülvizsgálni, erősen úgy érezte, hogy őt én megbántottam, és a jogaiban, vagy ki tudja mijében én sértettem, amiért elégtétel jár neki. Elfordultam előle, mintha az autómmal matatnék, hogy időt nyerjek, és elkerüljem az esetleges pofozkodást. Enyhülni látszott, és mintha visszamenne az autójához, de közben még mindig fortyogott. Visszafordulva felé azt találtam mondani neki: bocsásson meg, ha akaratlanul is megbántottam, felzaklattam azzal, ahogy viselkedtem. Ha vétettem ellene, kérem, ne haragudjon. De végül is egyikünknek sem lett bántódása, jól megoldottuk a helyzetet, illetve sikerült baj nélkül megoldódni ennek a konfliktus helyzetnek. Lássa be, hogy a közlekedés már csak ilyen. Biztosan járt már így máskor is. Amin igen meglepődött, láttam. Megtorpant, visszafordult felém. Így utólag úgy gondolom, azt várta, hogy gúnyolódom vele, és már éppen ütni készült. Aztán meglátta, hogy teljesen komolyan mondom a szavaimat. Még megtartva büszkeségét, és gőgjét, nehogy puhának tűnjön, visszaült a kocsijába, és elment. Még kezet is nyújtottam felé, hogy békességgel váljunk el, amit természetesen nem fogadott el.

Mire gyalogosan az áruház bejáratához értem, már ott állt az autóval, szabálytalanul, feltartóztatva a mögötte jövő autókat, csak azért, hogy a családja beszállhasson az autóba a bevásárlás után, és ne kelljen nekik többet lépniük az autóhoz.

Hiszem Uram, Atyám, hogy ennek az embernek szüksége van Rád! Talán szenvedi is hiányodat. De nem tudja, hol keressen, hol találhat; mert talán még azt sem tudja, hogy téged szomjazik. Uram, segítsd meg őt, oltsd szomját, add meg Neki, hogy Rád találjon! Ámen