Mózes ezután így szólt az Úrhoz

Ám 8,4-6.9-12 - Halljátok meg ezt ti, akik tiporjátok a szegényt, és szorongatjátok a föld szűkölködőit, akik így szóltok: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk az árut, és a szombat, hogy feltárhassuk a gabonát, megkisebbíthessük az éfát, megnagyobbíthassuk a siklust, és csalárdul meghamisíthassuk a mérleget, hogy pénzért megszerezhessük magunknak a szűkölködőket, és egy pár saruért a szegényeket, és eladhassuk a gabona hulladékát?” És azon a napon, - mondja az Úr Isten -, délben nyugszik majd le a nap, és fényes nappal sötétséget borítok a földre. Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; szőrruhát hozok mindnyájatok derekára, és kopaszságot mindnyájatok fejére; olyanná teszem az országot, mintha az egyszülöttet gyászolná, végnapjuk a keservek napja lesz. Íme, jönnek napok, - mondja az Úr -, és éhséget bocsátok a földre, éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr igéjének hallására.” És felkerekednek tengertől-tengerig, északtól keletig körüljárnak majd, és keresik az Úr igéjét, de nem találják meg.

Mt 9,9-13 - Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy embert, aki a vámnál ült. Máténak hívták. Megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt és követte őt. Történt pedig, hogy amikor asztalhoz ült a házban, íme, sok vámos és bűnös jött, és letelepedett Jézussal és tanítványaival együtt. Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Ő meghallotta ezt és így szólt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot” [Óz 6,6]. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”

Mózes ezután így szólt az Úrhoz: „De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelőtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú.” Az Úr ezt válaszolta: „Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr? Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell.” [Kiv 4,10-12]

„Bátorság, ne féljetek!” [Iz 35,4]

Ugye, az irgalmasság nem érzelemből fakadó cselekvés? Nagyon is higgadt, tudatos, a lélek józanságából forrásozó – vagyis Isten akaratára hagyatkozó – cselekedet, mely a másik emberre irányul. És az áldozat? Milyen könnyű is az érzelmeinkre bízva, hagyatkozva, odaáldozni magunkat egy ügynek, egy alkalomnak, egy kihívásnak. Egy felkínált áldozat, vagy felszólítás, hogy hozzál értem, az én ügyemért áldozatot, mennyivel könnyebb, mint magunkból a másik ember iránt irgalmasságot tanúsítani. Időt szánni rá, hogy észre térjen: te áldozatra vársz, hogy magadat megvalósítsad, és magad fejére koronát tehess!?

Ide illik a felismerésem: milyen könnyű rácsodálkozni arra a tényre, és elfogadni is azt, hogy Jézus mind a mai napig, papjai által, minden szentmisében megújítja áldozatát – értem! Ezzel szemben: milyen fájdalom felismerni azt, amikor Jézus bemutatja értem való áldozatát - mosolyogva, egészen odaajánlva magát értem, vagyis irgalmas szeretettel, megbocsátón, Isten kiengesztelődését kínálva nekem, bűnös embernek. De közben azt mondja: erre kényszerítetek engem, hogy újra, meg újra, mind a mai napig, megújítsam áldozatomat; mert ti képtelenek vagytok értem irgalmasságot gyakorolni egymás iránt, még az én Atyám iránti szeretetből sem! Értetlenek vagytok, éretlenek, együgyűek vagytok. Fel sem vagytok hajlandók fogni, mit jelent, pedig minden egyes megújított áldozatomban –elsősorban papjaimat, de mindegyikőtöket szólítom: „Kövess engem!” Mert én, az Úr, akit te Istenednek mondasz, „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”. Bizony, nem mindenki, aki mondja: - „Uram! Uram!”, jut be a mennyek országába! (l.: Mt 7,21) – és így folytatja Jézus: Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

Mit ér Uram a Te szereteted, ha irgalmadat fel nem érhetem. Nem tudok mit kezdeni vele!

Mert ugye, ahhoz, hogy irgalmasság elfogadására, befogadására képessé legyek, az kell, hogy felismerjem bűnösségemet. Mi az én bűnöm? Ehhez viszont önismeret kell. Képes vagyok egyáltalán önismeretem megszerzésére? Vagy csupán az irgalmasságot várom el tőled? Te csak hozzál értem áldozatot, hiszen számodra én így is jó vagyok? Nem Uram. Hiszem, hogy nem jól van ez így. Te azért vagy irgalmas hozzám, hogy rábírj arra, belássam, miben kell változnom, hogy Hozzád hasonlóvá váljak. Hogy végre, képes legyek irgalmas lenni, és nem áldozatot hozni, és áldozatot elvárni a magam számára, másoktól!

Segíts meg Istenem, hogy megértsem Karl Rahner SJ szavait, és életemmé legyen: „Fontosabb, hogy ismerjük Istent, mint hogy ismerjük, ami róla tudható.” Ámen