Nos. Feladja a leckét az Isten

2Krón 24,17-25 - Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk. Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: „Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?” Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára, az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: „Lássa és torolja meg ezt az Úr!” Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában.

Mt 6,24-34 - Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok az életetekért, hogy mit egyetek, se a testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több az élet az ételnél, a test pedig a ruhánál? Nézzétek az ég madarait: nem vetnek, nem aratnak, csűrökbe sem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Nem értek ti sokkal többet ezeknél? Ki az közületek, aki aggodalmaskodásával képes az életkorához egyetlen könyöknyit hozzátenni? És a ruha miatt miért aggódtok? Nézzétek a mezők liliomait, hogyan növekszenek: nem fáradoznak és nem fonnak; mégis, mondom nektek: még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, Isten így felöltözteti, nem sokkal inkább titeket, kishitűek? Ne aggódjatok tehát és ne mondogassátok: „Mit együnk?”, vagy: „Mit igyunk?”, vagy: „Mibe öltözködjünk?” Mert ezeket a pogányok keresik. Hiszen tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Ti keressétek először az Isten országát és annak igazságát, és mindezt megkapjátok hozzá. Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.

Nos. Feladja a leckét az Isten, az ember számára. Minek tarthatjuk ezt? Döntés kényszernek? Szerintem, annak nem, de döntéshelyzetnek biztosan. Hiszen, Isten azt próbálja a tudtunkra adni, hogy ő nem akar, és nem is hajlandó helyettünk dönteni. Ránk vár a döntés, hogy mi a kedvesebb a szívünknek? Isten, vagy a mammon? De, ez a döntés önmagában semmit sem ér. A döntés valaminek a következménye kell legyen, és e döntésnek következményei is vannak. Az aggódás, a félelem, a féltés, a felelősség túlzott dedikálása önmagamra; egyáltalán: önmagamnak túlzott jelentőséget tulajdonítani, mintha én magam lennék az Isten dicsőségéért az egyedüli felelős, bizony nagy hiba. Azonban ennek közösségi megélése, illetve közösségivé tétele sokkalta inkább bizonysága annak, hogy mi a döntésem. Hogy nem kényszeredett erőlködésem, próbálkozásom megfelelni egy ígéretemnek, hanem megengedővé válni rá, hogy az történhessen velem, és rajtam keresztül, ami Isten terve.

Botránya kereszténységünknek az, ahogy erőlködünk, ahogy próbáljuk fundamentalistaként vallásosságunkat képviselni, őrizni, ugyanakkor Istennel személyes valóságunkat, jelenvalóságunkat hinni sem igyekszünk, vagy kétségek között türelmetlenül modellezzük csupán.

Fakassz bennünk Istenünk hűsítő és éltető forrást, mely a Te kegyelmed, és a Szentlélek ajándékaként képes biztonságot és bizonyosságot teremteni a világban. Hogy a világ elhiggye, hogy Te küldesz bennünket a világba! Ámen