Legyen egy lelkigyakorlat, egy lelki kurzus

ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.

Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Legyen egy lelkigyakorlat, egy lelki kurzus, vagy egy számomra fontos hitoktató, prédikátor, lelkivezető. Társaságában lenni olyan állapot, hogy szinte magába szív. Képtelenség önmagamnak lenni, amikor vele lehetek. Próbálom élni azt az életet, amit kisugároz, tanít és elém él. Amikor magamra hagy, amikor kikerülök abból a légkörből, amit teremtett, akkor kezdek kijózanodni. Akkor kezdem megtapasztalni, hogy nélküle, én, mire vagyok, lehetek képes. Mi az, ami bennem életté lett, és mi az, amit nekem kell, már ebben a magamra maradt állapotban átformálni, átgondolni, átértékelni. Szó szerint, másképpen látni a világot, mint eddig, amikor rajta keresztül, az ő biztonságot nyújtó közelségében lehettem.

Jézus mennybe ment, a tanítványok maradtak. Én is maradok. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy: ’de jó, hogy már elment, éppen ideje volt már ennek’. Mások azt mondják: ’na most mit csináljunk, hogy itt hagyott’? Megint mások elkezdik feldolgozni, rendszerré alakítani mindazt, amit kaptak Jézustól, hogy abból lehessen ez után az életük. Megint mások, elkezdik élni azt, amire rájöttek Jézussal közösségükben, miközben összeáll egy kép egy lelkiség, amit Jézusból építenek maguknak.

Egy dologban közösek ők: abban, hogy Jézus hiányától szenvednek, kínlódnak. Azonban van, aki ezt vajúdásként éli meg, és van, aki szabadulásként. A vajúdó ember éppen próbál lelki emberré, kiválasztottá válni, amire Jézus próbált tanítani minden egyes embert, aki Vele kapcsolatba került. Azok, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy Jézus itt volt, azok azok, akik nem képesek, vagy még nem tudnak emberi – csupán anyagi – létformájukon változtatni. Nekik van szükségük rá, hogy találkozzanak azokkal, akik képesek már önállóan, Jézusból erőt merítve élni és életet árasztani.

Ahogy Pál, úgy más sem lehet képes mindenkit tanítvánnyá tenni. Azonban azt kell tudni, hogy attól még az a másik ember nem biztos, hogy rossz ember, vagyis attól még szerethető. Hiszen mindenkinek, a maga életállapotában, a maga idejében és terében kell eljutni az Istennel való találkozásra, a megérintettségre.

Ha én, most úgy érzem, hogy magamra maradtam, egyedül érzem magam, akkor Jézus hiányából kell merítenem. Meg kérdezhetem: mit hagytál itt, magad után, énrám, nekem, hogy abból én építkezhessek, gazdagabbá válhassak? Nem a magam számára, hanem – ahogy Jézus is – a környezete, a világ számára nyújtott magából többletet. Kiárasztani, magamból kisugározni azt, amit felfedezni képes lehettem Benne. Jézus mindegyikünkre valamit ráhagyott, rábízott. Isten, akkor, amikor rám gondolt, a teremtés pillanatában, akkor szándékkal, szeretettel, küldetéssel gondolt rám. Akarta, hogy legyek. Isten azóta is tud rólam, és teremtőmként kész minden pillanatban újra formálni engem, míg a Vele való közösségre meg nem érek. Ezt a szándékot kell felismernem Jézusban, és megértenem, mire szán engem, miért tart engem fontosnak ebben a teremtett világban. Ki vagyok én az Ő számára?

Istenem, Jézus Krisztusra kérlek, küld el számomra Szentlelkedet, hogy lehessek azzá – általa, vele – akire Te gondoltál teremtésemben! Ámen