Jézus Őszinte, tiszta, minden torzítás nélküli szavainak csengését kell hallani

ApCsel 2,14a.36-41 - Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

1Pét 2,20b-25 - Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt. Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek. Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában [Iz 53,9], aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra; aki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ő sebe által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok [Iz 53,5k], de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez.

Jn 10,1-10 - „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Jézus Őszinte, tiszta, minden torzítás nélküli szavainak csengését kell hallani, hogy megértsük mit ér Péter kijelentése: „Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Ezeknek a szavaknak ma is dübörögnie kell, kopogtatnia az ember szívének ajtaján. Hogy emberi szóként elérhessen a szellemi lény értelmén keresztül a szívéhez: „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül”!

Mit ér az ember számára e szent kijelentés, mely „bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában”. Tulajdonképpen nem is az a fontos ma számunkra, ami a jövendőnk lehet, bár, az, aki megérti Jézust, és Benne Isten végtelen vágyát, az nem tud ellenállni annak, hogy kívánja azt a szent és tiszta teljességet, amit csak és kizárólagosan Istennel teljességben érhet el, majdan.

Azonban ehhez a jelent kell megélnünk abban a szellemiségben és lelkiségben, a test töredékességének tudatával, amiről Péter beszél: „a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ő sebe által gyógyultatok meg”! A bűn pedig az, ha nem születünk újjá, Jézus Krisztusban. „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek.” [Jn 3,5-7]. A testi ember a világból vonja le következtetéseit. Azazhogy, tévedése bűnre juttatja. Amíg így tesz, addig mindig téved. A lelki ember Isten akaratából vonja le következtetésit. Ha így tesz, akkor ismeri fel igazából azt, hogy mennyire tévedések között él, mennyire képtelen a jóra a kegyelem nélkül, ezért keresi minduntalan a megigazulását Istenben, vagyis bűninek bocsánatát Istentől. A mindennapi megtérés, az újra megmerítkezés keresztségében, bűnbánatban, tévedései beismerésében segít abban, hogy lelki emberré lehessen, és végül képessé legyen mit kezdeni a megbocsátással.

Isten országának káprázatos szépsége tükröződik a földre, melyet a látó ember felfoghat, és csodálattal tölti el. Hogy hálára ingerli őt!

Áldott légy Istenem, ne csak szavaim által, hanem az által is, hogy megélem, megtapasztalom, és boldogítómmá tesz bűnbocsánatod. Amit meg nem érdemlek, ezért vallom, hogy kegyelem, egyben jelenléted öröme is számomra. Te vezess ezen a földi úton, hogy mikor végéhez érek, Rád találjak, ki befogadómmá válsz az üdvösség káprázatában! Ámen