Az Alkotó nem pihen.

Ter 17,3-9 - Ábrám arcra borult. Isten így folytatta: „Íme, itt vagyok! Ez az én veled kötött szövetségem: sok nemzet atyja leszel. Ne is legyen többé Ábrám a neved, hanem Ábrahámnak hívjanak, mert sok nemzet atyjává rendeltelek! Nagyon megsokasítalak, és számos nemzetté teszlek; királyok származnak majd tőled. És azt a szövetséget kötöm meg közöttem és közötted, és utódaid között, nemzedékről-nemzedékre örök szövetségül, hogy Istened leszek neked, és utánad a te utódodnak. Neked és utódodnak adom majd ezt a földet, ahol most idegenként tartózkodsz, Kánaánnak egész földjét örökös birtokul, és Istenük leszek.” Isten ezután azt mondta Ábrahámnak: „Te is tartsd meg tehát szövetségemet, és utódod nemzedékről nemzedékre.

Jn 8,51-59 - Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” Azt mondták erre a zsidók: „Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is, és te azt mondod: „Ha valaki a tanításomat megtartja, nem ízleli meg a halált sohasem.” Nagyobb vagy talán Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magad?” Jézus azt felelte: „Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok: „Istenünk”, pedig nem ismeritek őt. Én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazug lennék. De én ismerem őt, és a tanítását megtartom. Ábrahám, a ti atyátok, ujjongott, hogy láthatja az én napomat. Látta, és örvendezett.” A zsidók erre azt mondták neki: „Még ötven esztendős sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok.” Ekkor köveket ragadtak, hogy megkövezzék. De Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból.

Az Alkotó nem pihen. Aki szövetséget ajánlott nekem – Ábrahám óta -, azt kérve, hogy fogadjam el, tartsam meg, és igazoljam vissza, hogy elfogadom a szövetséget Vele, tovább lép. Az „Íme, itt vagyok!”, ki Istenemnek mondja magát, bár láthatatlan, tapinthatatlan, ízlelhetetlen, és illatát sem árassza, mégis, nyomot akar hagyni bennem. Azt akarja, hogy a hetedik érzékszervemmel váljon valóságommá léte. Amikor Isten tovább beszél Ábrahámhoz, és azt mondja neki, hogy bár 99 éves, és Sára, a felesége 90 éves, mégis szülni fog, „Ábrahám erre arcra borult és nevetett” [Ter 17,17]. Képtelenségek Istene a mi Istenünk! A meglepetések Istene, a mi Istenünk! Ábrahám számára megjelent az Isten, beszélt vele, és bár eleinte kinevette, hitetlenkedve, végül hagyta magát meggyőzni. Az a férfi, aki az élete során, majd 100 év tapasztalatát bírja, képessé lesz, hogy e világ törvényei és tapasztalata ellenére azt a hangot, Aki Istenének mondja magát, komolyan vegye. Elfogadja a szövetséget, és elfogadja Isten kérését, amit a szövetség jeleként kér tőle Isten: „Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig előbőrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át. … Akkor Ábrahám fogta fiát, Izmaelt, s minden szolgáját, aki a házában született s akit pénzen vásárolt, mindenkit, aki a férfinemhez tartozott Ábrahám házában, s még aznap körülmetélte előbőrüket, ahogy Isten megparancsolta. Ábrahám 99 éves volt, amikor előbőrét körülmetélték. Izmael 13 esztendős volt, amikor előbőrét körülmetélték. Ábrahám és fia ugyanazon a napon metélkedtek körül. Hasonlóképpen körülmetéltek minden férfit a házában, a nála született és az idegenektől vásárolt rabszolgákat is.” [Ter 17,11-12; 23-27].

Azért mondtam az elején, hogy az Alkotó nem pihen, mert amikor Isten látja, hogy a szövetség, melyet kötött Ábrahámmal, kezd kiüresedni, akkor küldi el e világba az Isten Fiút, hogy megújítsa a maga részéről az emberrel kötött szövetségét. Jézus folytatja a tegnap hallott prófétai megnyilvánulását, küldetését tárja elénk, hogy emlékeztessen bennünket, engem is, arra a szövetségre, amit Ábrahám idején kötött Isten az emberrel, és amit minden embertől személyesen kér megújítani. Aki a Fiú „tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem.” Képtelenség, annyira az e kijelentés, amennyire képtelenség – számomra, az ember számára, e világ törvényei szerint -, hogy asszony szülhet még 90 évesen. Nevethetek, kételkedhetek, de engednem kell, hogy Jézus meggyőzzön. Vagyis, hogy az Isten meggyőzzön arról, hogy ha képtelenség is a számomra, ha meglepő is, mert érthetetlen, higgyek Neki, és engedjem meg, hogy életemmé legyen a képtelensége. Mit kell tennem, hogy bizonyítsam hitemet, hogy elfogadom azt, hogy minden törvény felett áll az, amit mond. Hogy megtörténhet, amit állít. Nagy kérdés, Isten milyen jelet, milyen választ kér tőlem, ahogy kérte Ábrahámtól a Ter 17,13 versben: „Testeteken viselt szövetségem legyen örök szövetség.”

Nekem a keresztség jele legyen az, amit viselek? Amit elfogadok, amihez hűséggel tartom magam, tisztelettel, akkor is, amikor nagyon üresnek, érthetetlennek érzem a szövetséget? Törvényeidet engedelmességgel, a szabadságom szeretetével, értetlenségemmel is követni, hogy Istenembe oltott hitem lehessen az erősségemmé.

Úr Jézus!Kegyelmedből a mai nap is rám virradt, újabb lehetőséget kaptam arra, hogy Veled legyek, hogy közelebb kerüljek Hozzád és jobban megismerjelek. Szeretnék ezzel az imával is dicsőségedre lenni. Kérlek, küldd el Szentlelked, vezesse imámat, elmélkedésemet, hogy ezzel is közelebb kerüljek Hozzád! Add, Uram, minden nehézség és akadály elviselésében, leküzdésében az lebegjen a szemem előtt, hogy nincs annál nagyobb jutalom, mint amit Te készítesz számunkra földi életünk végén.

Köszönöm, Uram, hogy találkozhattam Veled az imádságban. Kérlek, ne haragudj rám figyelmetlenségeimért és én-központúságomért. Add, hogy ne feledkezzem meg arról, hogy a másik emberben téged bántalak meg, amikor ellene fordulok. Ámen