Az életünk, amit a világban élünk, valóság.

Jer 11,18-20 - Az Úr tudatta velem, és megtudtam. Akkor megmutattad nekem tetteiket. Én pedig olyan vagyok, mint egy kezes bárány, melyet levágni visznek; és nem tudtam, hogy ilyen terveket szőttek ellenem: „Pusztítsuk el a fát gyümölcsével együtt, és vágjuk ki az élők földjéből, hogy nevére se emlékezzenek többé!” Seregek Ura, igazságos bíró, vesék és szívek vizsgálója, hadd lássam bosszúdat rajtuk, mert eléd tártam ügyemet!

Jn 7,40-53 - Akik a népből ezeket a szavakat hallották, azt mondták: „Ez valóban a próféta!” Mások így szóltak: „Ez a Krisztus!” Némelyek pedig megjegyezték: „Csak nem Galileából jön a Krisztus? Nem ezt mondta az Írás: „Dávid utódaiból és Betlehem helységből jön a Krisztus [2 Sám 7,12-16; Mik 5,1], ahonnan Dávid származott?” És a sokaságban szakadás támadt miatta. Közülük egyesek el akarták őt fogni, de senki sem emelt rá kezet. A szolgák elmentek a főpapokhoz és a farizeusokhoz. Azok azt mondták nekik: „Miért nem hoztátok el?” A szolgák azt felelték: „Soha ember így nem beszélt!” Erre a farizeusok megkérdezték őket: „Talán bizony titeket is félrevezetett? Vajon a főemberek vagy a farizeusok közül hitt-e valaki benne? De ez a népség, amely nem ismeri a törvényt, átkozott.” Erre Nikodémus, aki korábban nála járt, azt mondta nekik: „Vajon a mi törvényünk elítéli-e az embert, mielőtt kihallgatták volna őt, és meg nem tudták, mit cselekedett?” Azok azt felelték neki: „Csak nem vagy te is galileai? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta!” Azután mindannyian hazamentek.

Az életünk, amit a világban élünk, valóság. De, jó, ha tisztázzuk magunkban, hogy a valóságnak csupán csak egy része, mégpedig az a szegmense, ami, idegenül tapad hozzánk, nem kell, hogy ragaszkodjunk hozzá. Hogy azt mondjuk: ez van, ezt kell szeretnem. Nem szükséges, hogy tényként fogadjam el. Ebbe a világba bele élhetem a magam életét is, így a valóság részévé válhatok, egyben átfesthetem, átszínezhetem a valóságot. Vajon, kell azzal törődnöm, hogy mennyire sikerülhet nekem, az én életemmel, átszínezni a valóságot? Hát, ez attól függ, hogy mi a motivációm.

Valakinek a követésére bírom rá magam, akkor annak motívumai fognak felerősödni általam is. Míg, ha a magam érdekét képviselem, akkor a sok önmagát megvalósító személy között, közönybe fulladok bele. Bár lehet, hogy magamból kitekintve úgy tűnik, hogy körülöttem fodrozódik a tó vize, és csak azt látom meg, ami fodrozódik, amilyen hatást kifejtek, amiből azt hiszem, hogy sikeres vagyok. De valójában nem történik más, mint hogy hájamat kenegetem, egómat építgetem.

Jézus nem a maga rögeszméjét, a maga emberi okosságát – vagy úgy helyesebb talán, hogy butaságát – hangoztatta, hanem valami messzebbre mutató dolgot próbált megérteni a történelemmel. A mai evangélium történetét kiváltó gondolatai kellenek, hogy foglalkoztassanak bennünket, hogy eldöntsük magunk: mi, a tömeg melyik feléhez csatlakozunk? És ezt a döntésünket minden nap meg kell újítanunk. Egészen addig, míg el nem érkezünk életünk azon pillanatához, amikor megaláztatásunkban már csak ítéletünkre várhatunk. De addig, jobb, ha rábízzuk magunkat valaki másra, hogy döntésünk ne ítéletünkké váljon, hanem jövőnkké, életté.

„Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus megállt és felkiáltott: »Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élővíz folyói fakadnak majd belőle.« Ezt a Lélekről mondta, amelyet a benne hívők meg fognak kapni. A Lélek ugyanis még nem volt megadva, mert Jézus még nem dicsőült meg.” [Jn 7,37-39]

Számunkra Lélek valóság már. Ezzel számolhatunk, és számolnunk kell. Igaz, nem ad rá jogot, hogy Vele vissza is éljünk, ha életet remélünk. Úgy hiszem, hogy az alázatos, szemlélődő - imádságos lélek az, aki felismerni képes a Lélek jelenlétét, és jelenvalóságát. Figyelmet kell neki szentelnünk ahhoz, hogy életünkké legyen, lehessen. De, nem is szabad meghátrálnunk, ha Nikodémus módjára bennünket is megcsap a megítéltetés szele. Tudnunk kell, miért és kiért érdemes vállalnunk a meghurcoltatást is. Annak tudatában, hogy azzal nem vétünk a világ ellen, de magunk ellen sem, miközben Istennek végső dicsőségét szolgáljuk.

Alakíts Isten Lelke úgy, ahogy az mindenek javára válhat! Ámen