Vallási értelemben bűnös, megvetett asszonyt szólít meg Jézus
Kiv 17,3-7 - A nép azonban szomjazott ott a víz hiánya miatt, és zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból? Azért, hogy szomjan veszíts minket, gyermekeinket és állatainkat?” Ekkor Mózes az Úrhoz kiáltott: „Mitévő legyek ezzel a néppel? Kis híja, és megkövez engem!” Azt mondta erre az Úr Mózesnek: „Vonulj el a nép előtt, végy magad mellé néhányat Izrael véneiből, aztán vedd kezedbe botodat, amellyel a folyóvízre ütöttél! Aztán jöjj, és íme, én majd odaállok eléd a Hóreb sziklájára. Üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson a nép!” Úgy is cselekedett Mózes Izrael vénei előtt. Azt a helyet pedig elnevezte Masszának és Meríbának, Izrael fiainak perelése miatt, és azért, mert kísértették az Urat, mondván: „Köztünk van-e az Úr, vagy sem?”
Róm 5,1-2.5-8 - Mivel tehát elnyertük a megigazulást a hitből, békességünk van Istennel a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Őáltala megnyílt számunkra az út a hit által a kegyelemhez, amelyben kitartunk, és dicsekszünk Isten dicsőségének reménysége alapján. a remény pedig nem engedi, hogy megszégyenüljünk, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által. Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk.
Jn 4,5-42 - Megérkezett tehát Szamaria egyik városába, amelyet Szikarnak neveznek, közel ahhoz a földdarabhoz, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott. Ott volt Jákob kútja. Jézus akkor elfáradva az úttól, azon nyomban leült a kútnál. Körülbelül hat óra volt. Odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus azt mondta neki: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmet vegyenek. A szamariai asszony erre megkérdezte tőle: „Zsidó létedre hogyan kérhetsz te inni tőlem, aki szamariai asszony vagyok?” Mert a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal. Jézus azt felelte: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki mondja neked: „adj innom”, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked.” Az asszony megjegyezte: „Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnan vennéd hát az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk a kutat adta, amelyből ő maga, fiai és jószágai is ittak?” Jézus azt felelte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé nem szomjazik meg, hanem a víz, amelyet adok neki, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Erre az asszony megszólalt: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam, és ne járjak ide meríteni!” Jézus ezt felelte neki: „Menj, hívd el a férjedet, és jöjj ide!” Az asszony erre kijelentette: „Nincs férjem.” Jézus ezt válaszolta: „Jól mondtad: „Nincs férjem”. Mert öt férjed volt, és akid most van, az sem férjed. Ezt helyesen mondtad.” Az asszony ekkor így szólt: „Uram, látom, hogy próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van a hely, ahol őt imádni kell.” Jézus azt felelte neki: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól van. De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” Az asszony erre megjegyezte: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent.” Jézus azt válaszolta neki: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Ekkor odaérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszélgetett. Mégsem kérdezte egyikük sem: „Mit akarsz, vagy mit beszélsz vele?” Az asszony pedig otthagyta az edényét, elment a városba, és szólt az embereknek: „Gyertek, lássátok azt az embert, aki elmondott nekem mindent, amit cselekedtem. Vajon nem ő a Krisztus?” Azok erre kimentek a városból, és odamentek hozzá. Eközben a tanítványok kérték őt: „Rabbi, egyél!” Ő azt felelte nekik: „Van nekem ennivalóm, amiről ti nem tudtok.” A tanítványok egymást kérdezgették: „Talán enni hozott neki valaki?” Jézus pedig így folytatta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki küldött engem, hogy elvégezzem az ő művét. Ugye ti mondjátok: Még négy hónap, és elérkezik az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek föl szemeteket, és nézzétek a szántóföldeket, mert megértek már az aratásra. Az arató megkapja a jutalmát, és termést gyűjt az örök életre, hogy együtt örvendjen a vető az aratóval. Mert abban igaza van a közmondásnak, hogy más az, aki vet, és más az, aki arat. Elküldtelek titeket, hogy learassátok, amit nem ti munkáltatok. Mások fáradoztak, és ti azok munkájába álltatok be.” Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne az asszony szavára, aki bizonygatta: „Elmondott nekem mindent, amit cselekedtem.” Amikor tehát a szamaritánusok odamentek hozzá, kérték őt, hogy maradjon náluk. Két napig ott is maradt. Ekkor már sokkal többen hittek az ő tanítása miatt. Az asszonynak pedig azt mondták: „Most már nem a te beszéded miatt hiszünk, hanem mert mi magunk hallottuk, és tudjuk, hogy ő valóban a világ Üdvözítője.”
Vallási értelemben bűnös, megvetett asszonyt szólít meg Jézus. Amin annyira nem is kell csodálkoznunk – nekünk, akik ismerjük a teljes szentírást, melyben elhangzik Jézustól, hogy nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek, és Ő bizony orvosolni jött a világ bajait. De a szamariai asszony, aki tudja magáról, hogy megvetett, és a zsidókkal amúgy sem érintkezhet, szamariai létére, a megszólításra kérdéssel képes felelni. Ami arra utal, hogy életét többre tartja érdemesnek, mint amire tartja környezete, a világ, melyben ítéletre számíthat csupán. Ráadásul, Ráadásul Jézus válasza, felkelti érdeklődését, készséggel, nyitottsággal hallgatja, és hallja meg, elutasítás, vagy bizalmatlanság nélkül. Azt mondom, hogy Ő vár, többet az élettől, mint amire eddig ment vele!
Lám, Jézus kérésére mer kéréssel felelni; elfogadni kész, amit Jézus kínál neki. Talán anélkül, hogy értené mit is kínál fel Jézus a számára. De ebben is azt érzem, hogy megismerni szeretné, mi az, amit ez az ember kínál fel a számára. Amikor Jézus szembesíti helyzetével, vagyis, hogy feltárja azt, hogy úgy szólította meg, hogy tudja ki ő, nem szépíti, nem tagadja, egyenesen válaszol. Vállalja állapotát, de ezzel együtt azt is, hogy ebből a helyzetből akar tovább lépni. Bátorságot és egyenességet, talán a világ képmutatása ellenében bizonyos értelemben tiszta lelkűséget is mutat. Úgy beszél, mint aki a törvény feletti volna, nem tagadva, hogy a törvénnyel szembe megy. Nyitottságával valamit megsejt, talán megért Jézus szavaiból: „De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának. Az Isten lélek, és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk.” Talán nem egészen tiszta a számára mit is jelent, hogy: „akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniuk”, azonban nem zárkózik el ettől, hogy ezt az Istent tisztelje, akiről Jézus bizonyságot tesz a számára. Megérinti, befogadja a Krisztust. Akiről talán már eddig is sejtése volt, mert lelkében vágyakozott rá, hogy igazságra leljen, megtalálja azt, akit a világban keresett, de nem sikerült megtalálnia - „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor ő eljön, kijelent majd nekünk mindent”. Talán naivan, illúziókkal, idealistán, nem megfelelve, se isteneiknek, se a zsidók istenének, mert egyiket sem érezte hitelesnek, annak alapján, amit láttatni akartak a számára.
És lám, ennek az asszonynak szavára, mely bizonyos hogy hitéből fakadt, a városból kimentek az emberek – a kalászos termést hozók. Ahol Jézus a vető, és az Atya lesz az, aki learatja majd a termést. Begyűjti a termést, a megtért szamaritánusokat is. Aminek az Atya együtt fog örülni majd a Fiúval, a szamariai asszonnyal is. Mert „Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen. [...] Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.” [Lk 15, 7;10]
Uram Jézus, ámulatba ejtett az, ahogyan a szamariai asszonyt megváltoztattad. Egy rövid beszélgetés alatt értelmet adtál megtört életének és felruháztad őt egy új küldetéssel. Uram, tudod, hogy mennyire nagy szükségem van rád! Hitem kevés, reményem törékeny. Te legyél erősségem, hogy szereteted által kész legyek küldetésedre. Alakíts át engem is teljesen ma, és a nagyböjt alatt készítsd fel örök Húsvétomra! Ámen
