Az Isten végtelen, és túláradó szeretetének

Dán 9,4b-10 - A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: „Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.

Lk 6,36-38 - Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”

Az Isten végtelen, és túláradó szeretetének az egyik, talán legemblematikusabb ismertető jegye az irgalom. Nagyon jól jellemzi e tulajdonságot Barsi Balázs atya: Isten "létbe szólította a világmindenséget, mely azonnal összeomlana és visszazuhanna a semmibe, ha Isten irgalmasságának „légköre” megszűnne körülötte". Ebbe a meghatározásba bele értendő vagyok én is: szinte minden nap porrá hullhatnék, megsemmisülhetnék Isten irgalma nélkül. Be kell ismernie az embernek, hogy Isten mélyreható, és mindent könyörülettel, irgalommal átjáró és egységbe foglaló szeretete nélkül pillanatok alatt semmivé, értéktelenné, haszontalanná és értelmetlenné lenne.

Másrészről, Isten végtelen szabadságot megengedő szeretetéből ezzel a teremtett mindenséggel az ember azt kezdhet, úgy játszadozhat, kénye-kedve szerint, ahogy ahhoz neki éppen kedve szottyan. Szinte, bármit megtehetünk, látszólag büntetlenül.

Igen, valóban, büntetlenül, ha a példájával előttünk járó Istent követjük! Hajlandók vagyunk Őt követni, leutánozni, megérteni. Azt mondja Jézus: ne ítélj, ne kárhoztass; bocsáss meg, adj önzetlenül, hogy te is számíthass rá. Ha én is azt akarom, hogy nekem irgalmazzanak – ne ítéljenek el, ne kárhoztassanak el, megbocsássanak, és kapni szeretnék szeretetet, akkor alázattal siessek úgy tenni, ahogy vágyom, hogy velem tegyenek. Ez nem más, mint a főparancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!" (Mk 12,30-31), és: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!" (Jn 13,34).

Isten szeretetével szeretni - Isten irgalmával irgalmassá lenni! Gondolkodjunk csak el erről! Ha az én életem Isten szeretetéből van, akkor mi az amim van? Mi az, ami a sajátom? Semmi, semmi sem az enyém, még az életem sem. Egy nagy rakás ajándékból vagyok, aki vagyok. De, ha én nem vagyok Isten nélkül senki, akkor az ajándék sem nekem szól, nem engem akar velem megajándékozni Isten! Hoppá! Talán veled akar megajándékozni engem, és velem akar megajándékozni téged. Ez a felismerés talán egészen megváltoztatja az élethez való viszonyomat. Benned van Isten ajándéka a számomra, és én lehetek Isten ajándéka a számodra. Ajándék lehet e számodra bármi is, amit azért kapsz, mert azt szeretnéd? Az ajándék legyen meglepetés. Isten meg akar lepni bennünket ajándékával. Tehát, én ne neked akarjak megfelelni, hanem Istennek, hogy én számodra meglepetés, ajándék lehessek.

Ha ebben a kontextusban újra olvasom a mai evangéliumot, vagy akár az olvasmányt, egészen mást fogak abból megérteni, felismerni, mint az előbb! „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas!” Uram, most kezd derengni, hogy mennyire fontos az, hogy én Téged megismerjelek, és, hogy számodra átengedjem az életem feletti rendelkezés jogát. Hozzád akarok hasonlóvá lenni, istenarcúvá válni! Hogy megismerje a világ, hogy Te küldesz engem a világba! Sóvá lenni, még a rosszat is jól tenni képesnek lenni, lehet! Hiszem Uram, már kezdem hinni, hogy Általad, Veled bármire képessé lehetek! Meg akarom engedni Neked, hogy Te legyél, és én elhalványulni legyek képes a Te végtelen tündöklésedben, színeváltozásodban, irgalmadban! Ámen