Hitünk dinamizmusáról beszélgetünk ma Jézussal

Eszt 4,17n.p-raa-bb.gg-hh - Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: „Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” Ennek hallatára Mardókeus ismét figyelmeztette Esztert: „Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. Ha ugyanis most hallgatsz, más úton - módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál - e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?” Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: „Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok. Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Mt 7,7-12 - Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Hitünk dinamizmusáról beszélgetünk ma Jézussal. Mert hitünk nem statikus állapot, azzal minden pillanatban dolgunk van. Mi dolgunk? Pontosan erről beszél Jézus.

Hitünkről, mely rámutat hiányosságainkra – ezért hiányainkban szenvedve, kérjük Istentől: egészítsen ki bennünket. Tudva, hogy csak kiegészíteni lehet képes, és hajlandó, mert ha mi – szabad akaratunk tudatában – tenni azért semmit sem vagyunk képesek, hajlandók, akkor nem várhatjuk el tőle, hogy beavatkozzon szuverenitásunkba, amit végtelen szelídségével, alázatával, mely szeretet, minden körülmények között tiszteletben tartani képes, akar és tud.

Azon túl: a hitünk az, ami keresőkké tesz, változtat bennünket, mert nem akarunk, nem szeretnénk megmaradni jelen állapotunkban, hiszen már látjuk azt, hogy lehetőségünk van rá, hogy többek is lehetünk, mint amire emberileg képesek lehetünk. Mert, a hit tesz látóvá, feltárja szemünk számára a láthatatlant, kitárulkozik előttünk annak a lehetőségnek a tárháza, melyet Isten kínál: az e világon túli gazdagság. No, persze, ez nem az, ami kapzsiságunkat, uralkodási vágyunkat, vagy önrendelkezésünk kiterjesztésére nyújt reményt, hanem pontosan az, ami megengedővé tesz bennünket, vagy legalább is tehet bennünket arra, hogy mindaz értéktelen lehet. Nem kell megszereznem, nem kell ahhoz, hogy hatalmam legyen, és nem kell, hogy önmagamat kiteljesítsem mások kárára, mégis enyém lehet minden, csak mert nekem ajándékozza Isten a maga végtelen szeretetéből, az örök élet dimenzióinak minőségében (l.: Mt 6,25-34).

Mindehhez csupán egyre van szükségem, olyan, Istenbe vetett bizalomra, Istenbe vetett hitre, mely megengedővé, befogadóvá, alázatossá, szelíddé, engedelmessé, Istenben megbékéltté tesz. Vagyis: megértsem, és éljek azzal a szeretettel, mellyel megajándékoz engem Isten, aki nem követel tőlem semmit, nem kér tőlem semmit, nem vár el tőlem semmit cserében, egyszerűen átnyújtja, felém és nekem kínálja fel, örömmel betessékel abba a békességes és nyugalmat árasztó örökségbe, mely nem teremtetett, és nincs felette hatalma térnek és időnek, mégis van, létezik. Ami az Aki, a mindenség, a határtalan gazdagság, a hiánytalanság, anyagtalan, szeplőtelen, szentség, hova nem fér kétség és tisztátalanság, kishitűség, és tétovázás, okoskodás, és bölcselkedés, mert nem töredékes. Amihez már nem kell bátorság, merészség, éberség, érzékenység, mert a szeretet teljessége az, amire ember vágyakozhat, és óhajthat. A jó dolgok teljességére segíts engem eljutni Atyám! Azt add meg számomra, ami a Benned való teljesség elérésére elvezethet engem. Többet nem tudok kérni, mert fel nem foghatom, mi válik javamra, és mi az, ami ellenemre van. Hiszen nem ismerem magam, hát akkor hogyan ismerhetnék bármit is e világban. De, ha nem ismerem a magam világát sem, akkor hogyan is ismerhetnélek Téged. Egyetlen dologban vagyok bizonyos Uram, Istenem, Atyám: abban, hogy Te jó vagy, és jóra teremtettél engem, és jóra akarsz vezetni engem. Kérlek ezért, áldj meg a Te bölcsességedben, hogy magamat elveszítve, része lehessek a Te teljességednek, úgy, hogy az oda vezető úton Hozzád vonzani bírjam azokat, akikért engem szeretsz, és akikért engem elgondolni és megteremteni méltóztattál! E világban így váljon hasznomra, hogy engem bevontál titkaidba, Szentháromságos Istenséged igazságainak megismerésébe, megtapasztalásába, és életébe. Ebben az összefüggésben kérlek, hogy add, legalább két emberem legyen, akik bevisznek engem a Betezdába, mert meggyógyulni vágyom, kigyógyulni evilági bajaimból, mi elválaszt tőled. Nem arra gondolok, hogy nem szeretem az életet, hanem arra, hogy szeretném úgy szeretni ezt az életet, ahogy az a Te dicsőségedet szolgálja, így felebarátjaimat is. Ámen