Mindenekelőtt le szeretném szögezni

Joel 2,12-18 - „Nos tehát, - mondja az Úr, - térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.” Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony. Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: „Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!” Miért mondanák a népek között: „Hol van az ő Istenük?” Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.

2Kor 5,20 - 6,2 - Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala. Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged” [Iz 49,8]. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!

Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

Mindenekelőtt le szeretném szögezni: Nem szabad hagynunk azt, hogy magunk, vagy szeretteink a gonosz fenyegetettségében éljünk. Ez hibás, és téves, megtévesztett életállapot.

Mert élhetünk ugyan a gonosz jelenlétében, sőt: kénytelenek és kötelesek vagyunk tudomásul venni létét. Azonban a keresztény embernek Isten szeretetének a „fenyegetettségének” tudatában, bizonyosságával kell élnie!

A helyzet az, hogy "Krisztusért kérünk benneteket, engesztelődjetek ki Istennel!" Valójában ki is a Krisztus? Az Ember! De, mert emberségét sem tartotta alábbvalónak annál, hogy Isten jelenvalóságával azonosítsa.

Isten, egyedül Jézus Krisztus esetében tette meg azt, hogy férfi nélkül szülessen a világba. Azonban ez nem jelenti azt, hogy minden férfi esetében Ő, az Isten, ne lenne teremtőként jelen a fogantatásban! Isten által születünk a világba. Nélküle nincs teremtés.

És ki vagyok akkor én? Mennyivel vagyok kevesebb Jézusnál? Pontosan annyival, amennyivel kevesebb arra a hitem, hogy azonosítani bírjam személyemet azzal az Istentől való résszel, aki bennem van! Hiszem és vallom, hogy Isten szemében én sem vagyok kevesebb Jézusnál. De, akkor én, magamat, miért tartom kevesebbre Jézusnál?

Minden ember - vallom - Krisztus hasonlatosságára van teremtve, Vele való testvériségre! Csak az a probléma, hogy ezt nehezen hisszük el magunkról. Könnyebb azt mondani, hogy nem vagyok rá méltó, mint megpróbálni felnőni isteni méltóságunkra. Kutatni és azon munkálkodni, hogy mennyiben válhatok Krisztus arcúvá, hozzá hasonlóvá.

A hit nem azonos a vallásossággal. A vallás tudatra hat, a hit szívből forrásozik, mely a lélekből táplálkozik. Nekem a vallásom arra van, hogy hitre neveljen. Én hinni akarom azt, hogy eljuthatok a magam krisztusi azonosságára. De azért, hogy Krisztussal eljuthassak az Atyához.

Egy negyven napos időszakot ajánl, kínál a számomra az egyház, melyet vallási tartalommal tölt meg. Mire való ez számomra? Válaszért Jézushoz fordulok, akit a Lélek negyven napra kivitt a pusztába, ahol megkísértette az ördög. De ennek a lényege nem az, hogy megkísértette az ördög Jézust! Persze, mint vallásos, de gyarló ember, olyan jó ezen elcsámcsogni, hogy lám, még Jézus is kísértést szenvedett. A kísértés van, az velünk élő dolog, azonban arra való, hogy tudatosságra tanítson: döntést kell hoznom az élet minden szegletében, térben és időben folyamatosan. A kérdés az, hogy mi és ki mellett hozom meg döntésemet. Jézus ebben volt csodálatos, hogy minden pillanatban, helyzetben képes volt világosan és egyértelműen, tudatosan és kézzelfogható tisztasággal, igennel voksolni az Atya mellett. Nos, erre kellene képessé lenni nekem is. Nem bizonytalankodni, és nem téblábolni, hogy mit is válasszak, mi a helyes, és, hogy hogyan is értsem a kérdést, a választási lehetőséget. Mennyire legyen igen az igen és nem a nem.

Valójában az előttem álló negyven napban meg kell újítanom döntésemet, elhatározásomat, fogadalmamat, állhatatosságomat. Hűséget kell újra fogadnom, úgy is, hogy anyagi valóságomban vállalom a gyengeséget, az elgyengülést, kitéve magamat a kísértéseknek, de nem engedve annak. Magamnak kell újra megválaszolnom a világ felé - a gonosznak, az ég felé – az Atyának – döntésemet, és indokolnom. Miért választom Istent, és hogy értem az én válaszomat, mi annak a tartalma, valóságosan és személyesen.

Rejtekemben, mikor imádkozásra visszavonulok, és böjtömmel elcsendesedek, Uram segíts engem, hogy képessé legyek az időszerű válaszomat megfogalmazni, Krisztus ismeretével azonosultan, míg az atya irgalmas szeretetének hirdetésére képessé nem leszek! Ámen